Kedves Te.!

Már nagyon régen beszéltünk. Annyi mesélnivalóm van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem! Jó lenne már végre valamikor összeülni valahol. Biztos vagyok benne, hogy jól vagy, és vigyázol magadra. Az egyetlen dolog, ami bánt az az, hogy nem tudom, hogy ... és... tulajdonképpen nem tudok semmit.

Itt minden rendben van. Szeretem Szentest és a HMG-t. Szeretem az embereket, és a napjaimat, bár elég fárasztóak. Majdnem minden nap későn érek haza, és általában tanulni sincs időm. Sokszor fáj a fejem, és mindig feszült vagyok, meg álmos is. Év elején még tele voltam energiával, mindent tökéletesen csináltam, és a legjobb, hogy mindent élveztem. Egyre többször kapom magam azon, hogy elfelejtem, hogy hol kéne lennem és, hogy bizonyos órákon a padon fekszek, és félálomban lebegek... ilyenkor mindig te jutsz eszembe.

Képzeld jövőhéten lesz a szalagavatóbál. Már nagyon várom. Szép arany ruhám és cipőm lesz fekete harisnyával és táskával. Már kinéztem a decemberi Cosmo-ban egy frizurát is hozzá. Bárcsak veled mehettem volna ruhát és cipőt nézni... de tudom, hogy te is nagyon szép leszel majd, és persze kifogástalanul szolibarna.

Annyi mindent mondanék még, de németet kell tanulnom. Die Vögeln switchen... Szívesen beszélnék neked többet a mindennapjaimról, a hétvégékről, amiket már nem együtt töltünk, és annyi mindent szeretnék veled megosztani a kapcsolatomról is, de ez így egyszerűen nem megy.

Szeretlek és hiányzol:

Zsófiána. /2010.11.30./

Can you feel my heart is beating?

You don't see it... but my heart is beating.

A dongó fizikailag nem lenne képes repülni... de a dongó ezzel nincs tisztában.-ezért továbbra is repül.!

Mostanában eléggé feszült vagyok és ideges. Mindenkit legszívesebben elküldenék melegebb éghajlatra, összegyűltek a felhők. Ezért is nem írtam, mert nem akartam, hogy minden bejegyzésem káromkodás legyen és egy ősgyökeres bunkó képe rajzolódjon ki rólam bárki szemében.

Egyet szeretnék megjegyezni... nem tudom, hogy mit akarsz kiprovokálni, de ez nem vicces. nem értem, hogy te min nevetsz... és nem is akarom, de akármi is az, én biztos vagyok benne, hogy semmi közöm hozzá. te vagy a legálszentebb ember, akit ismerek, mert azokat a kicsinyes és egyszerűen nevetséges dolgokat, amiket állításod szerint annyira utálsz, és probálsz elkerülni, pont te űzöd velem.! ne az én pofámba röhögj, mivel szinte azt sem tudom, hogy ki vagy.! 

erről azt 'azt sem tudom, hogy ki vagy' mondatfoszlányról eszembe jut még egy személy, akiről tényleg azt sem tudom, hogy ki, de nagyon próbál keresztbe tenni, csak átesett a ló másik oldalára, arra, ahol már senkit sem érdekel a mindennapos zaklatása. neked én nevetnék a képedbe, mert egy ilyen szánalmas alak, mint te nem fogja tudni tönkretenni a kapcsolatomat...

a kapcsolatomat... a kapcsolatomat, amit nagyon szeretek. Már nagyon régóta, és hihetetlenül örülök neki. fontos, szerves része a mostani életemnek, és nagyon remélem, hogy még az is marad.

Rájöttem, hogy azért voltam olyan lehangolt és azért kaptam fel olyan hirtelen a vizet minden apróság miatt, mert egyedül éreztem magam az elmúlt pár napban, hétben. Hiányoztak a mindennapi beszélgetések valakivel, amik közben ki tudtam adni a dühömet. Hiányzott valaki, aki segít a problémákban, valaki akiben megbízok, akinek elmondhatom a kételyeimet, és azokat a dolgokat amiktől félek. Akinek beszámolhatok, arról, hogy milyen boldog vagyok vagy arról, hogy éppen milyen kétségbeesett. Akivel hétvégenként nem unatkozok és mindig keres. Akitől elkérhetem a házit és délután elmagyarázza nekem azt, hogy hogyan számolom ki az alfa szöget, ha a nap és a hold állása egyezik a marséval ( igen tudom, hogy hülyeséget írtam.) De rájöttem, hogy kik azok, akikre számíthatok. Kik azok, akiknek írhatok, akikkel kávézhatok, akikkel tudok nevetni és akikkel tervezhetek.és szeretem az új embereket, akikkel a napjaimat tölthetem. Lehet, hogy volt pár olyan személy, aki most hiányzik, de mindenképpen el kell fogadnom, hogy nyílván mi soha sem voltunk olyan jóban mint én azt hittem... csak éppen eléjük sodort a sors és ők addig, ameddig ott megálltam rám mosolyogtak. de egy igaz barát akkor is melletted van, ha csak két hetente találkoztok, ha csak facebookon tartjátok a kapcsolatot vagy telefonon. mert nem attól kerülünk egymáshoz közel, hogy fizikailag nincs köztünk a nap 24 órájából 10-en 2 méternél több.

Hova tüntek el körüllem az emberek...?

nem az az első, hogy kételkedek, hanem rögtön elhiszem. lehet, hogy nem kéne... elsőre bízok, naív vagyok és nem hazudok. magamból indulok ki...számomra mindenki szép. néha magamhoz ölelném az egész világot, máskor meg kilőném innen magam egy rakétával.

de mondjátok... miért vagytok gonoszak?

néha megunom... ordítanék. úgy érzem, hogy ki akarok szállni. hogy nem értékel engem senki... és semmit ami belőlem fakad. hogy mindenki egy eszköznek használ, akinek nem lehetnek saját vágyai és döntései... és ha vannak is azokat magától értetődöen gyorsan temessük el. önzőek vagyunk. ti is... én is. fájdalmat okozunk másnak, ha attól nekünk jobb lesz a helyzetünk, vagy közelebb kerülünk egy lépéssel a céljainkhoz. lusták vagyunk emberekre semleges megoldásokat találni, és elvárjuk a körölöttünk lévőktől, hogy helyettünk szálljanak szembe a gondjainkkal, bár én úgy érzem, hogy az önzőségem erre is kiterjed, mert soha nem kérek segítséget, ha megszakadok akkor sem. Ebben az is közre játszik, hogy én tiszteletben tartom a ti szabad akaratotokat, és tudom, hogy ugyan annyi baj nyom titeket is, és megérdemlitek, hogy magatokkal foglalkozhassatok...

bárcsak a boldogságomban is ilyen önző tudnék lenni, és nem alkalmazkodnék mindenkihez, minden egy emberhez és minden egyes levélhez meg fűszálhoz, hanem én vennélek rá titeket, hogy egyszer csak EGYSZER egy kicsit értsetek meg... de szerintem ilyen nem lesz a közel jövőben. pedig úúgy kiprobálnám... csak pár napra...

tulajdonképpen mindennapjaimat általában úgy élem, hogy bennem van az a tudat, hogy jelentéktelen vagyok... ez most nem egy ilyen önbizalom hiányos kijelentés, meg nem arra hajtok, hogy mindenki elkezdjen sajnálni, csak arra utalok, hogy senki számára nem vagyok nélkülözhetetlen. Ettől függetlenül én még nagyon szeretem a szürke kis hétkönapjain a suli falain belül vagy kivül, és élvezem különleges pillanataim minden egyes percével együtt.

most itt arról van szó, hogy egy körülbelül 5 fős társaságot akart valaki elcipelni több tíz kilométerekkel arrébb, csak azért mert annak az esélye, hogy én  egy helyiségben leszek vele esetleg több mint egy órán keresztül 80% felé ugrott... ilyen döntések és kijelentések után látom azt a nagy nullát a fejem mellett amikor belenézek a tükörbe és az a szomorú, hogy nem csak, hogy jelentéktelen vagyok, hanem még az emberek is menekülnek előlem, és ilyenkor egyszerűen csak nem értem... és... és... eléggé fáj is... iszonyatosan bántó...

most így elgondolkoztam, hogy valójában milyen szerepet is töltök be a társadalomban...?

Úgy volt, hogy blogszünet... hogy adok időt magamnak, hogy alakuljanak a dolgok, minden beleszólás nélkül. DE MOST MÉRGES VAGYOK.!

Most megtudnálak verni.! Téged is az összes ribancoddal együtt, akikkel levelezel, akiket fűzől, és akiknek a csoportja minden vasárnap gazdagodik egy taggal.! Mérges vagyok rád.! Nagyon.! Nem veszed észre, hogy engem nem érdekel?! Nem veszed észre, hogy nem nekem kéne eldicsekedni ezekkel a hódításaiddal?! TE TÉNYLEG ENNYIRE VAK VAGY??!!!

Engem nem érdekel B. meg A. meg hogy F. mennyire szép.! Egyáltalán, hogy jutnak olyan dolgok eszedbe, hogy nekem dícséred vagy 10 percig?! Mi a francnak nyomogatod elöttem a telefonodon a facebook-ot, hogy megnézd írt-e valamelyik?????!!!!!! Úgy tökön tudnálak rúgni!!!!!

És...és... és őt miért nem  tudod elengedni??!!! MIÉÉRT??!! Miért nem birod ki, hogy ne írj neki vissza?? hm??!!!

Nagyon régen voltam ennyire mérges, hogy valakit magamban egészen Szentestől Mindszentig magamban osszak.! Sőt rád még soha nem voltam mérges.! De hogy már rögtön ilyen szinten kezdem el érezni ezt a dühtaz még engem is meglep.!

Már bánom hogy másfél órával ezelött ott a padon nem álltam fel és nem léptem le szó nélkül...

és még ezt tudnám ragozni, de az nagyon csúnya lenne szóval inkább megfontolom, hogy megiszom-e még ezt az egész üveg bort itt mellettem ahelyett, hogy itt tovább írogatnék...

a szívem megszokásból ver...

Nagyon gyorsan eltelt ez a hétvége is. Minden benne volt, ami csak lehetett. Tegnap itt aludt Réka, kibeszéltünk mindent, aztán már sajnos 11-kor bevágtuk az unalmast. Ma elmentünk Annával fényképezni. Szentes és Szegvár között is voltunk. Leszálltunk a buszról a pusztán és megkérdeztük a bácsit, hogy lefényképezhetjük-e a szalmabáláit és a vonatkocsiját. Utánna szalmabálákról ugráltunk és futottunk és nagyon fáj már mindenem a sok eséstől, de már végre nagyon jól éreztem magam, és régen nevettem ennyit.

És tudod én most már nem bánom... pár eseményt figyelembe véve egyáltalán nem bánom, nincsen bűntudatom, és úgy érzem, hogy jól tettem mindent. Ugyanúgy megtenném, ha lehetne, mert megérdemled. Bárne érezném szükségét az ilyenfajta visszavágásnak, de nagyon jól esik. Megnyugtat, és teljesen kiűzi belőlem a bukfenceket, a facsarásokat és a naivitás érzését, hogy nekem is vannak ugyanolyan bűneim, mint amilyenek valószínűleg neked... sőt nagyobbak.

és tudod nekem már elegem van a hazugságokból...

Benned és bennem annyi közös van...

És tudod, te döntöttél jól, neked volt igazad... bárcsak én is tudnék olyan erős lenni, olyan döntéseket hozni, mint amilyeneket te...

tudod nagyon irigy vagyok rád...

Szerintem mindenki tudja milyen az az érzés, amikor nem egy konkrét dolog miatt érzed magad a világ végén hanem egy sorozat miatt. Nálam ez a sorozat már nagyon régóta tart...

Annyira kiabálnék veled! Ordítanék rád! Hozzád vágnék mindent.! MINDENT.!

Olyan dolgokat, amiket nem veszel figyelembe, amik léteznek, és tudod, hogy bántóak, de nem gondolod, hogy érek annyit, hogy abbahagyd.!

Nem.! Nekem ez már sok... és ezt sem veszed figyelembe! Miért nem?! Minden cselekedet, minden egyes véletlen elszólásod, minden hanghordozásod, minden levitt hangsúly a mondatvégén, minden félrenézés, minden 'nosztalgia', minden különös egybeesés, a túl sok elfelejtett dolog azok ellen a szavak ellen dolgozik, amik nekem olyan sokat jelentenek! Amikben mindennél jobban szeretnék hinni.!

Szeretném ezeket egyszerűen rádüvölteni.! MIÉRT NEM HALLGATSZ MEG.?! Hmmm...??

Miért kérdezed, hogy mi a baj, hogy aztán egyszerűen azt mond az első elkezdett sor után, hogy nincs ehhez hangulatod?

Miért mondod, hogy mellettem állsz, ha közben mindig egyedül hagysz és soha SOHA nem panaszkodhatok, vagy sírhatok a te válladon ?!

Miért nevetsz ki folyton, hogy ha rossz kedvem van? Miért várod el tőle, hogy én mindig ott legyek melletted, ha valami baj van, amikor én egy hétköznapi dolgot sem mondhatok el neked, mert téged egyszerűen NEM érdekel?!

Tudod engem sem érdekel egy nagy csomó, de én próbálok ott lenni, próbálok jó barátnő lenni, próbálok melletted állni, próbálok segíteni, de te észre sem veszed.! Neked mintha ez semmit nem számítana, és egyáltalán nem is értékeled.! Pedig én tényleg mindent megpróbálok és cserébe tényleg semmit nem kérek.!

Tudod jól esne, hogy ha néha gondolnál rám, hogy ha néha keresnél, hogy ha néha érdekelne, hogy mi van velem, hogy ha néha meghallgatnál, hogy néha amikor látod, hogy baj van átölelnél, hogy ha nem hagynál cserben és nem csinálnál úgy mintha én lennék a legnagyobb teher a számodra.! Mintha te szívességet tennél nekem ezzel az egésszel.! Neked fogalmad sincs róla, hogy ez mennyire bántó..és fáj... és tudod elmondanám, hogy ha hagynád.! Hogy ha meghallgatnál és utánna nem ráznál le.!

Én már néha úgy érzem, hogy belefáradtam... belefáradtam ebbe a soha véget nem érő valamibe, amiben nem kapok semmiért viszonzást... nem azt akarom, hogy annyi mindent tegyél meg értem, mint amennyit én érted... tudod nem is kérek semmit. soha nem is kértem... csak halgass meg. és ne nézz le és legalább direkt ne bánts.! Próbáld meg felfogni ezt az egészet.! Hogy abból adódóan, hogy mennyire szeretlek, sok minden mennyire bánt... 

Tudod milyen érzés, hogy képes vagy egy egész órát utazni szegedre, de ide 20 percet nem.??!! Hogy elmentél valaki olyasvalakihez, akit állítólag nem is szerettél, de hozzám nem?!! Hogy képes voltál körülbelül 400 ft borravalót adni valakinek, de arra soha nincs pénzed, hogy átgyere???!!!! Hogy másokat levelekell rudsz bombázni, én meg választ sem kapok??!! Hogy egyszer képes voltál szolnokig menni valakiért, de ide, HOZZÁM, nem éri meg az a 20 perc???!!!!

KÖNYÖRGÖM, MI EZ???!!

de nem baj... nyugi... tudom, hogy nem érdekel...

-tudtad, hogy Petőfi is felföldi volt?

- ja.aha. egy: rohadtul nem! kettő: sajnálom, de ez nagyon szánalmas...:/

hajtogattam a kukák mögött egy álmot...

Nem akarom.!

                                           NEM AKAROM.!

                                                                                              NEEM AKAROOM.!

Nem akarom átélni megint. Annyira megijeszt.! Annyira félek.!

Másrészről tudom, hogy elveszíteni valakit az életnek a szerves része. Hiányoztok.! Azt akarom, hogy ti, akik egyszer nekem voltatok és szerettelek titeket megint itt legyetek velem... hogy naponta beszéljünk, hogy ne fújjunk egymásra, hogy megértsük egymást és érdekeljen a másik problémája. Nekem fontosak vagytok. Szeretném, hogy megint órákat beszéljünk, hogy pattogjon a közös msn szobás ablak, hogy hétvégenként menjünk el kiégni és kettőkor szidjunk mindenkit, hogy nincs sehol egy normális buli... hiányoztok.

Én még mindig el akarok innen menni. Lehet ezért engem hívni nagyképűnek, önzőnek meg egyébnek, engem nagyon hidegen hagy, amit nem is bánok. Szerintem azért ti is azok vagytok, és mellesleg meg pont ezért akarok ennyire elszállni.! Én nem ez vagyok... és egyáltalán nem is akarok ez lenni. Sőt.! Semmit nem akarok ennyire elkerülni.! Nem akarok idejutni semmilyen téren.! Ti döntésetek, hogy mit csináltok, hogy hogyan cselekszetek, hogy nem gondoltok másra... de akkor tőlem sem várjátok el, hogy ne úgy döntsek ahogy én akarok. Sőt véleményem szerint még támogatnotok is illenne, de persze ti csak szarjátok le nyugodtan... sablonként leírom, hogy én sem tervezem, hogy majd többet adok...

No words and without a sound,
star shine within, without...
a rainbow lights the night.

All possibilities,
as branches of a tree,
opening,
 as does a flower.

     www.youtube.com/watch

no love no lies. just lies and love by popsongs.

van pár sor, amit úgy ordítanék.!

'Come on now. who do you...who do you who do you who do you think you are?'

'HAHAHA... Bless your soul.!'

''Tell me now whar I am? What I do without you man...? Is it true? Could it be?'

'oh what did you do...? what did you say.? did you walk or did you runaway?'

'Mr play it safe was afraid to fly.'

'Been there. Done there. Messed aruond. I'm having fun don't put me down!'

'So would you hold me please? I'm trying hard to breath... I'm just surviving.'

'Boy, your touches leave me mystified, and I wish I could believe in you.'

'I trust you, if it's already been done, undo it.!' 

'So tell me darling true... what am I to you?'

'And you won't back down from anything in search of a remedy!'

Gyűlöllek igazság. Kerülj el utamon. Ne hazudj magadnak... és nekem.

Csak menekülj el innen. Mi a multban hazug a mában tiszta. Gyilkolj lassan elfolytott őszinteség.

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy a számomra bántó dolgokat nem akarom tudni, szóval hiába is rágjátok a fájó igazságot a számba. el fogom hitetni magammal, hogy nem hiszem el. Ezt jó lenne, ha mindenki tudomásul venné... mert az igazság az egy nagyon nagyon relatív dolog.!

3-szor veszett el a mentésem az elmúlt egy órában... a lényeg, hogy nem értem, hogy miért kéne rád mosolyognom, amikor te éppen az arcomba ordítasz...

inkább szüljél sünt és azzal szórakozzál.!

An old man turned ninety-eight
He won the lottery and died the next day
It's a black fly in your Chardonnay
It's a death row pardon two minutes too late
And isn't it ironic... don't you think.?

It's like rain on your wedding day
It's a free ride when you've already paid
It's the good advice that you just didn't take
Who would've thought... it figures

Mr. Play It Safe was afraid to fly

He packed his suitcase and kissed his kids goodbye
He waited his whole damn life to take that flight
And as the plane crashed down he thought
"Well isn't this nice..."
And isn't it ironic... don't you think.?

A traffic jam when you're already late
A no-smoking sign on your cigarette break
It's like ten thousand spoons when all you need is a knife
It's meeting the man of my dreams
And then meeting his beautiful wife
And isn't it ironic...don't you think.?

A little too ironic...and, yeah, I really do think...!

De jó lenne,ha nem találták volna fel a kötelesség és a felelősségtudatot... (:

Annyi mindenre gondolunk úgy, hogy gy kezdjük el magunkban a mondatot, hogy dejólenne,ha...  és mindig más a befejezés. minden egyes nap. belegondoltál már abba, hogy mi lenne, ha minden ilyen mondatod és kívánságod beteljesült volna...? minden apró, meggondolatlan dolog.? teljesen máshogyan lenne. teljesen máshol lennénk, teljesen más emberekkel... amit akkor ezzel a dejólenne,ha szókapcsolattal kezdtél, az lehet, hogy egy olyan dologhoz vezetett a mostani életedben, ami számodra a legfontosabb. minden nap más a dejólenne,ha... az a szép benne, hogy elfelejtjük, amit napokkal ezelött így kezdtünk. már nem érdekes, és nem is kívánjuk olyan jelentéktelen volt. mikor jössz rá, hogy mi szól egy életre.? hogy mi az annyira fontos, hogy küzdj érte.? hogyha tudnánk akkor valószínű teljesen más milyen fontossági sorrendben élnénk az életünket....

'sötét van akkor, amikor vége van,

           rohadt sötét, mer' a szem csukva van.

                      belül meg mindegy milyen fények égnek,

                                     súgd meg a terved, én meg az enyémet.'

van egy érzés... ami nagyon jó. benned van. és már csak ülsz és érzed és mosolyogsz a semmibe... semmi értelme, ugye.? Szerintem sem.... de boldog vagy. mintha rajtad játszanának... lenne benned egy gitár, és valaki pengetné a húrokat. mindig más az ütem, a ritmus, a dallam... néha rossz is, de aztán mindig visszatér a zene.

'A szerelem olyan akár, akár a tenger

             Hogy csordultig van szerelemmel

                               Hogy sose fáradt, hogy éjjel is ébren

                                             Hogy amíg álmodsz az ő szemében

                                                                          Ringunk mi ketten.'

Én tényleg nem akarom még abbahagyni...  sokáig akarok még mosolyogni. Csak rád nézni, vagy rád gondolni... és ...és ...érezni azt a nagyon jó, meleg lufit ott bent, ami már majdnem kipukkaszt.

'lesz verandánk és azon két ágy és azon fekszünk...

                            és arra gondolunk, hogy mi is egyszer

                                           fák leszünk majd, és hogy te fogsz törődni a kerttel....'

Annyira jó, amikor átölelsz. Amikor felébredek és ott vagy. Szeretem az arcodba dugni az orrom és a válladra hajtani a fejem. Szeretném, hogy te is szeress, hogy hiányozzak... remélem, hogy szeretsz és hiányzok....

                                                mert én téged nagyon szeretlek, és annyira hiányzol.!

és akkor most jön a délutánom...

én siettem a buszra... vágtáztam végig szentesen és nem gondoltam semmire csak arra, hogy el kell érnem a buszt...! Azon agyaltam, hogy mennyit kell tanulnom, és hogy mennyi dolgom van, hogy meg kell írnom a szinopszisokat, hogy szereplőket kell találnom, hogy zenét kell szereznem és egy jó vágóprogramot, hogy helyszínt kell találnom...minden pattogott bennem, hogy mennyire nincs időm.. és akkor rámsütött a nap... és én ott voltam a ligetnél-hmgnél. Olyan érzés volt, amit nem tudok egyszerűen megfogalmazni. Deja Vu szerű valami...mintha az az egyetlen napsugár emlékeztetni akart volna valamire... megálltam és csak szétnéztem. Hirtelen jött az egész... rájöttem valamire. Arra, hogy van bennem egy érzés, ami mindig boldoggá tesz, amikor eszembe jut. Arra, hogy mennyire hálás vagyok, hogy te vagy nekem...hogy ez, ahogy te mondtad egy csoda. Annyira emlékeztem arra, hogy tavaly ilyenkor ősszel ott sétáltunk, ahol délután álltam.! Arra, hogy akkor is sütött a nap... és akkor is siettem a buszra... és egy éve amikor felszálltam a buszra, ugyanolyan naplemente volt mint ma.! Ugyanazon az oldalon ültem, ugyanazon a buszon és ugyanúgy bámultam bele a napba...ma is ugyanúgy elmosolyodtam... ugyanúgy hülyének nézett mindenki... ugyanúgy vártam hogy újra lássalak...

Elterveztem, hogy ahogy hazaérek felhívlak és mindezt elmondom, hogy én már akkor is szerettelek... és most is szeretlek... és sokkal jobban mint akkor...írni akartam neked msn-en valamit... mint ahogy te tetted egy éve mindennap... és majd milyen jó lesz. Azt akartam, hogy meglásd hogy gondoltam rád és hogy örülj neki... hogy te is mosolyogj a semmibe...hogy téged is nézzenek hülyének.! Én ezek miatt boldogan és mosolyogva jöttem haza.! Nem érdekelt, hogy mennyi dolgom van... rohantam fel ide, a szobámba és már kész szöveg volt a fejembe amit leakartam írni... és bekapcsoltam a gépem és még mindig mosolyogtam... és ... és ... amikor megláttam, hogy írtál azt hittem, hogy te is valami olyasmit akarsz írni, amit én... de megláttam az üzeneted és én csak ültem.

még mindig csak ülök... Amiket leírtál a 90%-a nem igaz.! Van benne igazság...igen, elég kellemetlenül éreztem magam emiatt az egész dolog miatt, de engem nem érdekel. Nekem ez semmit nem jelent.! Igen sokszor fáradt vagyok. Sokszor amikor találkozunk, akkor elkalandozok...azon jár az agyam, hogy miket kell csinálnom, hogy mit hogy csináljak, hogy mindenkinek jó legyen... és félek.! Mert tudom, hogy nem lesz jó.. SENKINEK.! Tőled is félek... pont ezektől az üzenetektől, bekattanásoktól.! Nem akarlak elveszíteni és bánt, hogy ennyire nem bízol bennem.! Hogy nem hiszel nekem, hogy szerinted hazudok neked, amikor azt mondom, hogy szeretlek... Pedig én tudom, hogy nem.! Mindenki tudja, hogy nem.! 

hát én akkor nem foglak keresni... annyira nagyon nehéz lesz, de én tiszteletben tartom, hogy ha te ezt kéred. Itt ülök már több mint kér órája és az msn-en ablakod még mindig nem csuktam be, és most is fent vagy, de én csendben maradok. Nem beszélek hozzád, nem hívlak, nem írok msn-en, nem írok sms-t, de azt tudnod kell, hogy én nem akarlak elveszíteni.! Hogy hiányzol mindig... most is hiányzol.! Hiányoznál.! Hiányozna az arcod, az ölelésed, az sms-ek... minden.! Várni akarok rád délutánonként.! Felakarlak hívni suli után és esténként.! Ma is fel akarlak... és rossz lesz, nagyon rossz lesz úgy lefeküdni, hogy csak azért rakom a párnám mellé a telefonom, hogy reggel ébresszen és nem kell felkapcsolnom a lámpám, hogy ébren tartson, mert nyugodtan elaludhatok...

remélem ezt elolvasod még ma. nagyon szeretlek. nekem még senki SOHA nem jelentett ennyit... és mindennél jobban szeretném ha ez tudatosulna benned.

az ember fáj a földnek...