Mostanában eléggé feszült vagyok és ideges. Mindenkit legszívesebben elküldenék melegebb éghajlatra, összegyűltek a felhők. Ezért is nem írtam, mert nem akartam, hogy minden bejegyzésem káromkodás legyen és egy ősgyökeres bunkó képe rajzolódjon ki rólam bárki szemében.
Egyet szeretnék megjegyezni... nem tudom, hogy mit akarsz kiprovokálni, de ez nem vicces. nem értem, hogy te min nevetsz... és nem is akarom, de akármi is az, én biztos vagyok benne, hogy semmi közöm hozzá. te vagy a legálszentebb ember, akit ismerek, mert azokat a kicsinyes és egyszerűen nevetséges dolgokat, amiket állításod szerint annyira utálsz, és probálsz elkerülni, pont te űzöd velem.! ne az én pofámba röhögj, mivel szinte azt sem tudom, hogy ki vagy.!
erről azt 'azt sem tudom, hogy ki vagy' mondatfoszlányról eszembe jut még egy személy, akiről tényleg azt sem tudom, hogy ki, de nagyon próbál keresztbe tenni, csak átesett a ló másik oldalára, arra, ahol már senkit sem érdekel a mindennapos zaklatása. neked én nevetnék a képedbe, mert egy ilyen szánalmas alak, mint te nem fogja tudni tönkretenni a kapcsolatomat...
a kapcsolatomat... a kapcsolatomat, amit nagyon szeretek. Már nagyon régóta, és hihetetlenül örülök neki. fontos, szerves része a mostani életemnek, és nagyon remélem, hogy még az is marad.
Rájöttem, hogy azért voltam olyan lehangolt és azért kaptam fel olyan hirtelen a vizet minden apróság miatt, mert egyedül éreztem magam az elmúlt pár napban, hétben. Hiányoztak a mindennapi beszélgetések valakivel, amik közben ki tudtam adni a dühömet. Hiányzott valaki, aki segít a problémákban, valaki akiben megbízok, akinek elmondhatom a kételyeimet, és azokat a dolgokat amiktől félek. Akinek beszámolhatok, arról, hogy milyen boldog vagyok vagy arról, hogy éppen milyen kétségbeesett. Akivel hétvégenként nem unatkozok és mindig keres. Akitől elkérhetem a házit és délután elmagyarázza nekem azt, hogy hogyan számolom ki az alfa szöget, ha a nap és a hold állása egyezik a marséval ( igen tudom, hogy hülyeséget írtam.) De rájöttem, hogy kik azok, akikre számíthatok. Kik azok, akiknek írhatok, akikkel kávézhatok, akikkel tudok nevetni és akikkel tervezhetek.és szeretem az új embereket, akikkel a napjaimat tölthetem. Lehet, hogy volt pár olyan személy, aki most hiányzik, de mindenképpen el kell fogadnom, hogy nyílván mi soha sem voltunk olyan jóban mint én azt hittem... csak éppen eléjük sodort a sors és ők addig, ameddig ott megálltam rám mosolyogtak. de egy igaz barát akkor is melletted van, ha csak két hetente találkoztok, ha csak facebookon tartjátok a kapcsolatot vagy telefonon. mert nem attól kerülünk egymáshoz közel, hogy fizikailag nincs köztünk a nap 24 órájából 10-en 2 méternél több.
