Nem akarom.!
NEM AKAROM.!
NEEM AKAROOM.!
Nem akarom átélni megint. Annyira megijeszt.! Annyira félek.!
Másrészről tudom, hogy elveszíteni valakit az életnek a szerves része. Hiányoztok.! Azt akarom, hogy ti, akik egyszer nekem voltatok és szerettelek titeket megint itt legyetek velem... hogy naponta beszéljünk, hogy ne fújjunk egymásra, hogy megértsük egymást és érdekeljen a másik problémája. Nekem fontosak vagytok. Szeretném, hogy megint órákat beszéljünk, hogy pattogjon a közös msn szobás ablak, hogy hétvégenként menjünk el kiégni és kettőkor szidjunk mindenkit, hogy nincs sehol egy normális buli... hiányoztok.
Én még mindig el akarok innen menni. Lehet ezért engem hívni nagyképűnek, önzőnek meg egyébnek, engem nagyon hidegen hagy, amit nem is bánok. Szerintem azért ti is azok vagytok, és mellesleg meg pont ezért akarok ennyire elszállni.! Én nem ez vagyok... és egyáltalán nem is akarok ez lenni. Sőt.! Semmit nem akarok ennyire elkerülni.! Nem akarok idejutni semmilyen téren.! Ti döntésetek, hogy mit csináltok, hogy hogyan cselekszetek, hogy nem gondoltok másra... de akkor tőlem sem várjátok el, hogy ne úgy döntsek ahogy én akarok. Sőt véleményem szerint még támogatnotok is illenne, de persze ti csak szarjátok le nyugodtan... sablonként leírom, hogy én sem tervezem, hogy majd többet adok...
