Szerintem mindenki tudja milyen az az érzés, amikor nem egy konkrét dolog miatt érzed magad a világ végén hanem egy sorozat miatt. Nálam ez a sorozat már nagyon régóta tart...
Annyira kiabálnék veled! Ordítanék rád! Hozzád vágnék mindent.! MINDENT.!
Olyan dolgokat, amiket nem veszel figyelembe, amik léteznek, és tudod, hogy bántóak, de nem gondolod, hogy érek annyit, hogy abbahagyd.!
Nem.! Nekem ez már sok... és ezt sem veszed figyelembe! Miért nem?! Minden cselekedet, minden egyes véletlen elszólásod, minden hanghordozásod, minden levitt hangsúly a mondatvégén, minden félrenézés, minden 'nosztalgia', minden különös egybeesés, a túl sok elfelejtett dolog azok ellen a szavak ellen dolgozik, amik nekem olyan sokat jelentenek! Amikben mindennél jobban szeretnék hinni.!
Szeretném ezeket egyszerűen rádüvölteni.! MIÉRT NEM HALLGATSZ MEG.?! Hmmm...??
Miért kérdezed, hogy mi a baj, hogy aztán egyszerűen azt mond az első elkezdett sor után, hogy nincs ehhez hangulatod?
Miért mondod, hogy mellettem állsz, ha közben mindig egyedül hagysz és soha SOHA nem panaszkodhatok, vagy sírhatok a te válladon ?!
Miért nevetsz ki folyton, hogy ha rossz kedvem van? Miért várod el tőle, hogy én mindig ott legyek melletted, ha valami baj van, amikor én egy hétköznapi dolgot sem mondhatok el neked, mert téged egyszerűen NEM érdekel?!
Tudod engem sem érdekel egy nagy csomó, de én próbálok ott lenni, próbálok jó barátnő lenni, próbálok melletted állni, próbálok segíteni, de te észre sem veszed.! Neked mintha ez semmit nem számítana, és egyáltalán nem is értékeled.! Pedig én tényleg mindent megpróbálok és cserébe tényleg semmit nem kérek.!
Tudod jól esne, hogy ha néha gondolnál rám, hogy ha néha keresnél, hogy ha néha érdekelne, hogy mi van velem, hogy ha néha meghallgatnál, hogy néha amikor látod, hogy baj van átölelnél, hogy ha nem hagynál cserben és nem csinálnál úgy mintha én lennék a legnagyobb teher a számodra.! Mintha te szívességet tennél nekem ezzel az egésszel.! Neked fogalmad sincs róla, hogy ez mennyire bántó..és fáj... és tudod elmondanám, hogy ha hagynád.! Hogy ha meghallgatnál és utánna nem ráznál le.!
Én már néha úgy érzem, hogy belefáradtam... belefáradtam ebbe a soha véget nem érő valamibe, amiben nem kapok semmiért viszonzást... nem azt akarom, hogy annyi mindent tegyél meg értem, mint amennyit én érted... tudod nem is kérek semmit. soha nem is kértem... csak halgass meg. és ne nézz le és legalább direkt ne bánts.! Próbáld meg felfogni ezt az egészet.! Hogy abból adódóan, hogy mennyire szeretlek, sok minden mennyire bánt...
Tudod milyen érzés, hogy képes vagy egy egész órát utazni szegedre, de ide 20 percet nem.??!! Hogy elmentél valaki olyasvalakihez, akit állítólag nem is szerettél, de hozzám nem?!! Hogy képes voltál körülbelül 400 ft borravalót adni valakinek, de arra soha nincs pénzed, hogy átgyere???!!!! Hogy másokat levelekell rudsz bombázni, én meg választ sem kapok??!! Hogy egyszer képes voltál szolnokig menni valakiért, de ide, HOZZÁM, nem éri meg az a 20 perc???!!!!
KÖNYÖRGÖM, MI EZ???!!
de nem baj... nyugi... tudom, hogy nem érdekel...
