Nagyon gyorsan eltelt ez a hétvége is. Minden benne volt, ami csak lehetett. Tegnap itt aludt Réka, kibeszéltünk mindent, aztán már sajnos 11-kor bevágtuk az unalmast. Ma elmentünk Annával fényképezni. Szentes és Szegvár között is voltunk. Leszálltunk a buszról a pusztán és megkérdeztük a bácsit, hogy lefényképezhetjük-e a szalmabáláit és a vonatkocsiját. Utánna szalmabálákról ugráltunk és futottunk és nagyon fáj már mindenem a sok eséstől, de már végre nagyon jól éreztem magam, és régen nevettem ennyit.
És tudod én most már nem bánom... pár eseményt figyelembe v
éve egyáltalán nem bánom, nincsen bűntudatom, és úgy érzem, hogy jól tettem mindent. Ugyanúgy megtenném, ha lehetne, mert megérdemled. Bárne érezném szükségét az ilyenfajta visszavágásnak, de nagyon jól esik. Megnyugtat, és teljesen kiűzi belőlem a bukfenceket, a facsarásokat és a naivitás érzését, hogy nekem is vannak ugyanolyan bűneim, mint amilyenek valószínűleg neked... sőt nagyobbak.
és tudod nekem már elegem van a hazugságokból...
