Semmi sem érdekel, csak az érettségi, a pontszámítási rendszer, a szalagavató, a felvételi és a még talán a szerdán érkező cserediák és a hétvégi SKABÁ fesztivál.
Ennyi. Kifogytak a beszélgetés témák. Félelmetes lettem azzal, hogy már magamat is unom és replay gombként funkcionálok.Év végére remete leszek.
Minden nyár végén alien-nek érzem magam, mivel az összes körülöttem lévő ember közül egyedül én várom ilyen időben már azt, hogy visszaüljek a padok közé. Sajnos most utoljára várhatom ezt...
Tegnap Szegeden voltunk államalapítást ünnepelni. Eddig nem is tudtam, hogy augusztus 20.-a ilyen kellemesen is telhet, és a tűzijátékon kívül mást is lehet csinálni ezen a napon. Pl.: McDonald's-ban kajálni éjfélkor, eltévedni a Szaturnusz gyűrűin, találkozni volt osztálytársakkal a rakparton, bújócskázni a ligetben, és olyan külön élőlényeket megismerni, mint a 150 cm magasságú Móni, aki tegnap ünnepelte becses névnapját, és nem mellesleg csak egy maratoni futással lehet lerázni, ami azért nem túl dicsérő ránk nézve, mivel Móni már az 50 és a halál között mozog. Ha valaki összefut e bájos hölggyel Szeged utcáin, fő lelőhelye a Széchenyi tér, és különös ismertetőjegye az az, hogy megállás nélkül ordibál egy bizonyos mondatot, ami így hangzik; " Megyünk a buliba.!", akkor adja át üdvözletemet.
Shot through the heart, and you're to blame.
Darlin'
You give love a bad name.
An angel smile is what you sell. You promised me heaven, then put me through hell. Chains of love got a hold on me. When passions a prison, you can't break free.
Shot through the heart, and you're to blame.
You give love a bad name.
I play my part, and you play your game.
You give love a bad name!
Paint your smile on your lips, blood red nails on your fingertips. A school boy's dream, you act so shy. Your very first kiss was your first kiss goodbye.
Shot through the heart, and you're to blame. Darlin'...
You give love a bad name.!
Az Augusztusom első két hete elég megosztott volt, mivel az elsőn végig dolgoztam, a másodikon pedig egy napot kivéve, itthon unatkoztam.
Egyesek Pestre költöztek, mások Németországba mentek, és olyanok is vannak, akik nyári iskolába járnak a nyelvvizsga megszerzése céljából vagy éppen autót vezetnek, hogy elmondhassák magukról; nekik van jogosítványuk.
Én továbbra is szabadon élvezhetem a szürke, kisvárosi életemet, ami ebben a tanévben, az utolsóban ( !, 6 év gimnázium után ez is eljött )még üresebb lesz, ugyanis azok az emberek akikkel együtt nőttem fel, legalábbis nagy százalékuk, átült a felsőoktatás padjaiba. ( a nulladik osztály hátulütője)
Az itthon töltött egy hetemben végre meglátogattam Rékát, akinek tönkrement a telefonja, ezért nem tudok vele a közeljövőben nagy dumapartikat csapni hétvégente nagy bánatomra. Végig telefonáltam Esztivel, aki kivételesen nem Szegedre, Pestre vagy külföldre, hanem Szombathelyre költözött, két estét. Végignéztem a Szex és New York 4. évadját, aminek köszönhetően a filmlistámmal sehogy sem haladok. Újradekoráltam a falam, és kiszelektáltam a ruhásszekrényem, viszont a kinyomtatni való fényképeket még mindig nem vittem el a Fuji-ba, és kiolvastam a Glamour-t és a Cosmopolitan-t, illetve egy könyvet, amit a könyvtárból vettem ki. Végignéztem 2154 oldal koktélruhát az Ebay-en, aztán úgy döntöttem, hogy nem kockáztathatok meg egy felpróbálás nélküli vásárlást ilyen fontos eseményre, mint a szalagavatóm, és végre, egy hónapnyi tervezés után beültem a Roberto Gyros-oshoz ebédelni, abból a célból, hogy közelebbről is szemügyre vegyem az óriás akváriumot, amiben fél méteres aranyhalak, és egy egy méteres mini cápa úszkál. Teljesen megérte.
Hétfő reggel arra ébredsz, hogy már nem szeretsz.Ravasz kis érzés beléd fészkelt, mint a verebek. Csipog, csiripel, felesel a ténnyel, hogy milyen jó velem. Elszöknél velem élni, halni egy lakatlan szigeten... két recept között ledarál egy kis édes litániát, anyád elmond a telefonba egy rögtönzött imát. És arra gondolsz, bár nem szeretnél, hogy isten nem is jó... már nem szeretsz, és nem tudod meddig titkolható.
Hello Kísértés, régóta várlak.!
Hello Kísértés, még megkívánlak.!
Hello Kísértés, jó, hogy itt vagy.!
Hello Kísértés, mutass valami újat.!
A buborékok a habfürdőben kukkoló szemek. Mi lenne velem nélküled...? Csak úgy elképzeled. Kipukkadok, mint egy öreg csillag..visítva lehull. Fejbe lőtt denevér a népligetben a fejedben lapul. Már nem is csak, hogy nem szeretsz, de gyűlölsz egy kicsit... minden arcot a képernyőn, aki termékre esküszik. Erős feketét ha lefőznél, vagy kinyúlnál valamiért. Viszket a tested az örök jótól, amit soha-soha el nem ért.
Hello Kísértés, régóta várlak.!
Hello Kísértés, még megkívánlak.!
Hello Kísértés, jó, hogy itt vagy.!
Hello Kísértés, mutass valami újat.!
Adok neked naplementét, hogy úgy érezd magad, akinek az álma valóra vált és semmi nem maradt. Már kipróbáltunk minden jót, és minden praktikát... de nem mondjuk el senkinek, hogy mi az, ami így bevált, hogy keményebb vagy a gyémántnál és minden bajt kibírsz. A vallásokon úgy röhögsz, hogy csillagokat sírsz. Nem vagy fiú, nem vagy lány csak egy elkiáltott szó...! Vibrálás, ritmus a térben, istenhordozó!
Hello Kísértés, régóta várlak.!
Helló Kísértés, még megkívánlak.!
Hello Kísértés, jó, hogy itt vagy.!
Hello Kísértés, mutass valami újat...
Korom Attila- Kísértés
Az elmúlt két hétben.
és én viszont a barátommal nagyon is jól megvagyok, és ez remélem még sokáig így is marad. A kötelező filmlistámmal pedig sajnos elég ramatyul állok, mert megkaptam a Szex és New York és a Big Bang Theory összes részét.
Minden kapcsolatban eljön, az az idő amikor, a romantikát felváltja a bizalom.
Ez valószínűleg nálunk már régen bekövetkezett, és tudatosult bennem, hogy nagyon sajnálom. Nehéz dolog ebben a fázisban már visszahozni a romantikának egy kis szikráját is. Már nem várjuk dobogó szívvel, és pillangókkal teli hassal a találkozásokat, hanem rutinnak vesszük őket. Kifogytunk az elsőkből, és nem várunk a másiktól meglepetéseket.
Talán ez az oka annak, hogy már nem féltjük a másikat? Ez az oka annak, hogy amikor párként kiérünk egy olyan terepre, ahol 3-nál több ember van , akkor már hirtelen nem te leszel többé 'cuki', és egy hirtelen azon veszed észre magad, hogy egy padon ülsz egyedül már egy órája?
És vajon ilyenkor magunkat kell okolnunk, azért, mert jól esik az, hogy egy rendes srác, úgy foglalkozik velünk, mint azt a barátunktól elvárjuk, vagy éppen, hogy a barátunkat?
/ el ne felejtsem, hogy kifejezetten nem szeretek úgy bulizni menni, hogy bicikliznem kell 40 km-t, egyedül vagyok egész este, és idegeskedek az állandó eltűnések miatt. /
Gondoltam leírom, hogy rosszul érint az, ahogy állsz hozzám. Pontosabban, hogy nem tudsz velem másról beszélni csak arról, hogy mit csináljak, és arról, hogy téged mi bánt, de aztán rájöttem, hogy már annyira hozzászoktam, hogy a bosszantó érzés, amit ezek az, úgy mond "beszélgetések" hagynak bennem maguk után pár pillanat alatt elszállnak. A még fontosabb, hogy már nem is érdekel. Nem tudtam ez ellen tenni, már nem is akarok, ettől függetlenül meghallgatlak, mert nem tehetek mást, de azért mindig ott fog bennem élni, hogy téged hidegen hagy, hogy mi van velem, hogy mi bánt és az is, hogy az én érdekeimet szem előtt tartsd.
Fáj a szívem pár emberért. Pár olyan emberért, akik teli vannak jó indulattal, akik bármikor megsegítenék a másikat akármiben. Akik még bíznak az életben, és tudnak őszintén szeretni. Akik mindenüket odaadják a másiknak, de nem kapják meg cserébe azt amit érdemelnének. Semmijük sincs, pedig megérdemelnének mindent. Nem jut ilyenkor már szó az eszembe, csak az, hogy igazságtalan.
Tudod én szeretlek. Szükségem van rád, és kellesz. Ha veled vagyok, veled szeretnék lenni. Szeretném, hogy este melletted aludjak el, ne egyedül miközben téged nézlek unalmamban, ahogy bámulod a monitort. Szeretném, hogy reggelente velem nézd a Spongyabob-ot, ne egyedül a nem tudom én milyen karidat. Feleslegesnek érzem azt, hogy veled legyek, amikor ugyan azt, amit akkor csinálok meg tudom tenni teljesen egyedül itthon is./ezalatt azt értem, hogy bámulom a falat, vagy a telefonommal játszok./
Szükségem van arra, hogy megölelj, hogy érezzem, hogy vársz rám.És elvárom, hogy akkor, amikor már nem láttál pár napja, akkor ne úgy fogadj, hogy úgy járok mint egy pingvin.!
Ha elméletileg szeretjük egymást, miért használjuk ki annak, minden minket boldogító pillanatát, miért hagyjuk csak úgy elúszni őket, azzal a kifogással, hogy ' ugyan, majd lesz még elég.' Miért nem vagyunk képesek felfogni, hogy nem, nem lesz. Tényleg ennyire nem tanulunk semmiből?
Itt van a nyár, és olyan gyorsan telik még mindig az idő. Észre sem vettem, hogy nem a suli falai között élem a hétköznapjaimat, talán azért, mert így sincs több szabadidőm, és nem is szeretem a nyarat.
Mostanában sokszor rám tör az a tipikus negativizmus. Az egyik része a " mi lesz velem..." kezdetű mondatokból áll, a másik pedig a tipikus " mi lett volna, ha..."
Hiányoznak a barátok, az élmények, amikre örökre emlékszünk, és úgy minden, ami megtölti értelemmel a tetteinket.
Agyon nyomottnak érzem magam, nem vesznek körül mások csak energiavámpírok, és ki akarok szakadni innen. Élni akarom az én életem, úgy ahogy én akarom, és nem vagyok önző, csak kezdeni akarok már végre magammal valamit, és itt nem tudok csinálni semmit, mert úgy érzem, hogy le vagyok láncolva. Feküdni akarok a napon egész nap, délig aludni, és utána nem csinálni semmit. Egész nap Szex és New Yorkot nézni a barátaimmal egy doboz muffinos fagyival. Ezt akarom, nem többet. És ilyenkor nagyon tudom sajnálni azt az egy évet.
megint eltelt egy tanév...és már csak egy van.
minden más lett. minden megváltozott, de komolyan Minden.!
nekem nagyon hiányzik az, ami tavaly ilyenkor volt.
azaz életérzés...
egyáltalán nem tudom már szeretni azokat az embereket, akikkel körül vettem magam. mindegyik eljátszotta a bizalmam, és semminek néz. mik ezek? nem lehetnek érdekkapcsolatok, mivel se nekem, se nekik nem származik belőle semmilyen hasznuk. vagy még is? az egész azért van, hogy ne legyek egyedül.
de ezért senki nem hibáztathat, mivel én semmibe nem így kezdtem bele, de olyan szinten ásta el szép lassan mindenki magát a szememben, hogy úgy érzem az összes emberi kapcsolatom menthetetlen.
Tékozló angyal a magasban, böffent nincs baj, nincs haragban senkivel. G-dúrban
zúgják a fákon a kabócák, hogy láss csodát, láss ezer csodát...
majd minden eltűnik...
elvisz minket a szél.
jajj annyira nem tudom mit érzek. mérges vagyok, igen mérges vagyok, pedig nem szoktam.! Csalódott is vagyok, és meguntam.! Olyan dolgokat vágtok a fejemhez, amik alaptalanok. Visszamaradottak vagytok, és nem veszitek, nem veszed észre, hogy én mennyi mindent megteszek érted vagy értetek.! És soha, soha nem kérek cserébe semmit, nem is mondom, mert szeretem ha jól érzed magad, és jól esik adni, de ezek után a pofátlanság teteje az amit a fejemhez vágtok. Elegem van.! Elegem van ebből az egész szituációból, nem akarom többé törni magam a te boldogságodért, úgy, hogy közben te a szemembe hazudsz, kijátszol a hátam mögött, semmibe veszel és soha, soha nem jut eszedbe, hogy nekem is adj valamit.! Pedig megérdemlem.! és ez nem nagyképűség, ez egyszerűen járna.!
és meg kellene becsülnöd.! ha igazán szeretsz, meg kellene becsülnöd azt, hogy még mindig itt vagyok.! Azok után, amiket te tettél velem a hátam mögött, mind azok után még mindig itt vagyok, és neked minden erőddel azon kellene törnöd magad, hogy helyrehozd, de te egyszerűen belesz*rsz az egészbe, ráadásul még folytatod is és hülyének is nézel.!
Nem vagyok hülye.! Nem leszek még egyszer hülye.!
még egy apró rezzenés ezzel a témával kapcsolatban és én is ugyan úgy belefogok sz*rni az egészbe, és csak magadat okolhatod majd, mert tudod jól a következményeket...
te soha... te soha... soha...
nem ér semmi semmit. nem lesz soha semmi. talán túl sok ideje próbálkozok haszontalanul...
nem mindenki azért megy el, mert elakar menni... van aki azért megy el, mert már nincs értelme tovább maradni.
Egyszer lesz ez még máshogy, és majd te leszel ugyan ebben a helyzetben.
Remélem, majd akkor átérzed.
elkeserítőnek találom a jelenlegi helyzetet... és helyzetem.
Annyira jó, hogy hazajöttem mindenféle választott szabadidős program helyett, még ebédelni sem mentem el, azért hogy a holnapi emelt angolra megírjam a nyolc azaz NYOLC darab esszém, de ezek közül idáig kettőt sikerült, azt is napozás közben, és azokat is újra kell írnom, mert fekve nem igazán birok szépen írni, és nem mellesleg már 7 óra van. Ezen felül még fizikára is meg kéne tanulnom úgy 6 darab A/4-es oldalnyi anyagot. Logikusan gondolkozva még reggel 6-ig ráérek, végül is a napi 4-5 órányi alvásomat egyszer igazán kihagyhatom. A lényem felé irányuló minden nemű figyelmet, és szolidaritást pedig már tényleg senkitől nem várom el, mivel már hozzászoktam ordibálásban tanulni. Fürdés, hajmosás, evés, és minden egyéb meg úgy is csak időpazarlás.
Igazán örülnék neki, ha vissza tudnám pörgetni az időt, akkor ugyan is nem mentem volna két tannyelvű tagozatra, és már most mehetnék innen messzire.
Kapolcsra sem tudok menni. Nyári munkára még kukorica címerezésre sem vesznek fel.
Amúgy minden jó.
Depressziómban odáig süllyedtem, hogy Barátok Közt-öt nézek. Ennél már csak a Jóban Rosszban és a Nagy Duett van lejjebb. Az Alekosz feleséget keres meg már az öngyilkosság határa.
Voltunk Nagyváradon verset mondani / Ady Endre-Kocsiút az éjszakában./
Nagyvárad nagyon szép hely. Számomra is az lett volna, ha előtte szól valaki, hogy ott nem tudok forinttal fizetni, és ezzel megkímél az egész napi éhezéstől. Nagyváradra, és sehova, nem jó menni olyan busszal, amin mögötted 5 intelligencia hányadossal nem rendelkező lány ül, akiknek a beszéd témája a ValóVilág c. kultúrműsor és az emberek lehordása között mozog. Viszont kárpótolt egy gyönyörű sétány a Körös mellett. Ilyen szépet még soha nem láttam. Egyszer majd még szeretnék rajta végigsétálni.
Voltunk Szegeden fellépni / Májvé'/
Még mindig szeretem Szegedet. Ennek ellenére, ez volt a legrosszabb fellépés, a legrosszabb közönséggel. 2 nagy rontás, egy ember hiány. 2 5 éves kisfiú az elsősorban, akiknek egy olyan darab, aminek a témája, az élet értelme, és a tudatalatti még annyi szórakozást sem nyújt, mint a XXI. század. Ezek után minden életkedvem, és eleve minden kedvem elment, mindenféle koncertektől.
Voltam Szegeden ott aludni.
Annyira köszönöm, hogy vasárnap, amikkor rájöttél, hogy gyökér vagy, és félrenézted az érettségid időpontját, átjöttél hozzám éjjel 11-kor Szegedről, csak azért, hogy itt aludhass, közben tudtad, hogy én másnap 6kor kelek mert suliba kell mennem. Te mégis megvártál még másnap is, és aztán együtt mentünk át Szegedre, ahol ettünk és ittunk, és te rájöttél, hogy egy automata mosógépet jobb bámulni, mint egy TV-t. És te pénteken voltál itt aludni, pedig előtte megharagudtál rám, és én elmentem érted és ennek nagyon örülök, mivel kötöttünk fogadást, amit sajnos te nyertél, ezért jövőhét pénteken és szombaton is nálad kell aludnom úgy, hogy a szombatot strandolással töltjük. Pedig ha elmentél volna bulizni, akkor vetkőző pókerezhettünk volna.
szeretlek.
Voltunk strandolni / Mórahalom/
Rájöttem, hogy strandolni nem is olyan rossz dolog. Szeretem a szaunást. Szeretem a kavicsos medencét, amiből, ha kijövök úgy érzem, hogy nincsen lábam. Szeretek napozni és közben Cosmopolitan-t olvasni. Szeretek egészségesedni. Viszont még mindig gusztustalannak tartom zsíros ételek fogyasztását zsíros emberek által, főleg egy szál fürdőruhában. Ezért próbáltam takarásban enni a hamburgerem, és kiélvezni a trópusi shake-em minden egyes percét.
Félek. Félek és ez megmérgezi a hétköznapjaimat.
A félelemtől néha nem látok semmit. Nem látom tőle a jót, a vágyaimat és az életemet. Nem tudok másra koncentrálni csak a félelemre, hogy mi lesz, hogy ha nem érem a céljaimat.
Félek, hogy majd elveszek. Hogy majd ugyan úgy elveszítem a most fontos embereket, mint azelőtt, és mint mindig. Félek, hogy majd nem tudom koordinálni az életem, és majd nem fogom tudni megfogalmazni azt amit érzek, azt ami bennem van, akkor amikor majd szükségem lesz rá. Félek, hogy senki sem fog megérteni, és attól is, hogy majd elveszítem az emlékeim. Félek, hogy egy senki leszek, és senkim nem lesz.
Mi lesz, hogy ha majd egyszer rosszul döntök, és egész életemben nem fogok tudni túllépni rajta? Mi lesz, hogy ha annyira magányos leszek, hogy minden este egyedül fogom sorra inni a koktélok elkeseredetten egy bárban? Mi lesz, hogy ha egyszerűen nem lesz pénzem koktélokra? Mi lesz, hogy ha nem vesznek fel egyetemre? Mi lesz, hogy ha majd nem lesz egy társam, aki minden nap otthon vár rám és minden egyes nap megölel? Egy olyan valaki, akivel majd együtt sütünk töltött gombát? Mi lesz, hogy ha olyan maradok mint most, és nem leszek képes dönteni? Mi lesz, hogy ha nem leszek képes felnőni?
.jpg)
