elkeserítőnek találom a jelenlegi helyzetet... és helyzetem.
Annyira jó, hogy hazajöttem mindenféle választott szabadidős program helyett, még ebédelni sem mentem el, azért hogy a holnapi emelt angolra megírjam a nyolc azaz NYOLC darab esszém, de ezek közül idáig kettőt sikerült, azt is napozás közben, és azokat is újra kell írnom, mert fekve nem igazán birok szépen írni, és nem mellesleg már 7 óra van. Ezen felül még fizikára is meg kéne tanulnom úgy 6 darab A/4-es oldalnyi anyagot. Logikusan gondolkozva még reggel 6-ig ráérek, végül is a napi 4-5 órányi alvásomat egyszer igazán kihagyhatom. A lényem felé irányuló minden nemű figyelmet, és szolidaritást pedig már tényleg senkitől nem várom el, mivel már hozzászoktam ordibálásban tanulni. Fürdés, hajmosás, evés, és minden egyéb meg úgy is csak időpazarlás.
Igazán örülnék neki, ha vissza tudnám pörgetni az időt, akkor ugyan is nem mentem volna két tannyelvű tagozatra, és már most mehetnék innen messzire.
Kapolcsra sem tudok menni. Nyári munkára még kukorica címerezésre sem vesznek fel.
Amúgy minden jó.
