Minden nyár végén alien-nek érzem magam, mivel az összes körülöttem lévő ember közül egyedül én várom ilyen időben már azt, hogy visszaüljek a padok közé. Sajnos most utoljára várhatom ezt...
Tegnap Szegeden voltunk államalapítást ünnepelni. Eddig nem is tudtam, hogy augusztus 20.-a ilyen kellemesen is telhet, és a tűzijátékon kívül mást is lehet csinálni ezen a napon. Pl.: McDonald's-ban kajálni éjfélkor, eltévedni a Szaturnusz gyűrűin, találkozni volt osztálytársakkal a rakparton, bújócskázni a ligetben, és olyan külön élőlényeket megismerni, mint a 150 cm magasságú Móni, aki tegnap ünnepelte becses névnapját, és nem mellesleg csak egy maratoni futással lehet lerázni, ami azért nem túl dicsérő ránk nézve, mivel Móni már az 50 és a halál között mozog. Ha valaki összefut e bájos hölggyel Szeged utcáin, fő lelőhelye a Széchenyi tér, és különös ismertetőjegye az az, hogy megállás nélkül ordibál egy bizonyos mondatot, ami így hangzik; " Megyünk a buliba.!", akkor adja át üdvözletemet.
