We are all mad here.

Nem sokszor jön rám, hogy teázni akarok, de most valamiért jó ötletnek tünt, ezért fel is kerekedtem és úgy döntöttem, hogy csinálok egy teát. Ott álltam a konyhában az almás teám társaságában, és úgy éreztem, hogy valami hiányzik...nem indultam el vissza a szobámba, csak álltam ott és azon gondolkoztam, hogy mi hiányzik, mert éreztem, hogy valami nagyon fontos dolog, aztán olyan 20 perc töprengés után leesett... nem raktam bele a teafüvet a 'teámba'. Csak néztem le a mézes, citromleves forróvizemre és rájöttem, hogy ez az egész szituáció mennyire leírja a személyiségemet.

Azon kívül, hogy nem tudom a kémiát és valószínűleg nem is fogom, semmi negatívumot nem találok, vagy(és) nem is akarok találni, ebben az egészben, amit életnek hívunk, és ez annyira jó érzés, és annyira hiányzott, hogy most igaz fáradtan, de boldog vagyok. Máshogy nem is nagyon lehet érezni, ha süt a nap, és azoknak a fontos dolgoknak a kombinációja, amik most nekem megvannak, az a legnagyszerűbb az egész világon. Nem akarok visszamenni a múltba megváltoztatni dolgokat, vagy átélni a jókat újra és ez számomra annyira furcsa és ritka, mert a jelen, az sokkal jobb... és majd egyszer ide akarok majd visszajönni.(:

És akkor ... ott... rájöttem, hogy boldog vagyok.

Én már várom a nyarat... és, hogy lássalak.

Én nem vagyok Picasso se Paulo Coelho, egy egyszerű ember vagyok egyszerű vágyakkal és egyszerű szavakkal, hétköznapi álmokkal és célokkal. Nem tudok semmi különlegeset, nem vagyok képes megváltani a világot sőt, még matekból is csak kettes vagyok és már 2 hónapja nem tudok megírni egy esszét médiára. Nem tudok semmi különlegeset, extrát nyújtani, az olyan több oldalas levelek, mint amilyeneket az Anyegin-ben írtak egymásnak, helyett csak egy szót ismerek...szeretlek. De nekem, mint hétköznapi léleknek, ez az egy egyszerű, minden extra nélküli szó, nagyon is különleges és értékes.

"Hát a saját hibáinkból pedig tanulnunk kéne..." Én nem tanulok. Nem akarok belőle tanulni... Azért vagyok fiatal, hogy legyen időm hibát hibára halmozni, és szeretnék ezzel a lehetőségemmel élni. Azután pedig azzal a másik lehetőséggel élni, mint minden tizenéves. Szeretek egy csalódás után lefeküdni az ágyamra, szomorú számokat hallgatni és kisírni a szemeim. Szeretem kilooszámra enni a fagyit, miközben a leghihetetlenebb romantikus vígjátékokat nézem. Szeretek reggel futni a busz után mert túl sokáig vasaltam a hajam vagy sminkeltem. Szeretem szanaszét hagyni a dolgaim és elfelejteni, hogy mire kéne tanulni. Szeretem az egész napom facebookozással, telefonálással és tv-zéssel tölteni. Szeretem játszani a sértődöttet és másnak puffogni. Szeretek a barátaimmal partymission-re menni, és szeretek arra ébredni, hogy nem tudom, hogy ki törte szét a púderem. Szeretem szünetekben a tanárokat szidni és rájuk fogni, hogy, én nem tanultam. Azt hiszem... szeretek átlagos . hétköznapi tizenéves lenni. És sál nélkül is meg tudom ezt csinálni. Most pedig elpattanok Szentesre Kuzinért.

Volt már olyan, hogy hallottál valamit, nem is törödtél vele aztán úgy egy pár óra múlva az eseményeken töprengve eszedbe jut az a beszélgetés, rájössz, hogy mekkora dolog is volt az és egy dolog ugrik be hirtelen?!

WHATTHEFUCK?!

A mai nap mottója.: 'ne szólj szám nem fáj fejem.'

Leadtam a fakultációs lapot de minek? Hogy tudnék én létezni a reggeli mosdóba rohanások, a szünetben tartott szőrös pletyka délutánok, az órai alvások, amikor mindig felébresztenek, hogy ' Zsófiána.!', az 'írunk egy kicsit' irodalomóra, a tesi órai röpi, amikor minden az én hibám, a hátsó-és elsőpadsor közötti különbség kifigurázása, a délutáni pirosozás, a cow cow colourful, a 'hogy lógjam el a médiát?', az 'ugye nem megyünk be angolra..?' - órák, a mindennapi Tescozások és legfőképpen a Fantastic  FouR nélkül? nehéz lesz. De körülbelül ennyi amit majd vesztek, és a mission-ök ugyanúgy megmaradnak nekünk örökre.! (: and the winner is...

mert te úgy normálisan is csak dobogsz...dobogsz...dobogsz. aztán megérzed azt a féléve nem érzett illatot, ami nem is hiányzott most mégis jó és te csak még jobban dobogsz...dobogsz...dobogsz. a karjaidban vagyok...átölelsz... és ezért te csak egyre gyorsabban dobogsz...dobogsz...dobogsz. az istenért nem akarod abba hagyni, mert te csak dobogsz...dobogsz... és dobogsz.

Nagy különbség van beszélni és mondani valamit között, vagy különbség van látni és nézni között, nagy különbség van a szerintem és az én úgy gondolom között, de szerintem az egyik legnagyobb különbség mégis a terv és az álom között van.

Jó lenne tudni, hogy ez a rossz időjárás a vulkán által kipöfögött hamu vagy csak simán a globális felmelegedés miatt van, mert ettől függ, hogy veszek-e egy új kabátot.

Jajjj valaki küldjön nekem légyszives egy jelet, hogy megéri-e ebbe belevágni vagy nem, mert már agyon thinkingeltem magam már teljesen. Végülis már is changing school ilyenkor nem? Lehet jó lenne, de megérné ez nekem? Szeretem őket, de beillek én oda? Mi változna?

Utálom ezt a melankóliát. Hol vagy napocska? Peidg eddig bírtalak vulkán... -.-

'How can I find happiness when I have difficulties to define happiness.? '

Mostanában egyre több olyan dolgot csinálok, ami egyáltalán nem vall rám, és ez olyan furcsa érzéssel tölt el. Elbizonytalanít a meggyőződésemben, hogy tudom, hogy ki vagyok és mit akarok, ennek ellenére nagyon jó érzés mivel azt bizonyítja, hogy nem ismerem teljesen még most sem önmagam, és nem tudhatom előre, hogy hogyan fogok viselkedni bizonyos szituációkban, és szerintem pont ezért izgalmas az élet. Gondolj bele mi lenne, ha mindenre tudnád a reakciódat milyen unalmas lenne minden. Értelmetlen lenne akármit is csinálni, mert tudnád, hogy mi a végeredmény. Mindezek mellett soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan szituációban mint a tegnapi, vagyis ma hajnali, ilyen rosszul fogom érezni magam, pedig semmi indokom nincs rá tulajdonképpen. Egy következtetést tudok ebből levonni, mégpedig azt, hogy iszonyatosan naiv vagyok és nagyon nehezen tudom elviselni azt, ha valami nem úgy megy ahogy én elterveztem, vagy ahogy én kitaláltam. Ijesztő, hogy sokkal nagyobb csalódásokat mennyivel jobban tudtam kezelni... de ez most valahogy kifogott rajtam. De Annának igaza van... hát ikszipszilon az már csak ikszipszilon.

Ennek örömére az egész napomat átalszom. Jóéjt.

Azért az szerintem teljesítmény, hogy egy Costa Rica-ban élő embernek eszébe jutott a névnapom, amikor ugye ott nem is ismerik az ilyesmit és ettől függetlenül ő megjegyezte. (: Hiányoztok délamerika.

Az egész nap szakadó eső ellenére, nagyon várom a mai estét, és nem csak a kicinkelések miatt, hanem mert már bulielvonási tüneteim vannak, ami igen. TökNormális.

Itt is van a mai missionszám.

https://www.youtube.com/watch?v=fpoIxKkJ1G4

Tegnap miután leszenvedtem a pizzám felét, miközben kuzin már az egészet megette, megkérdeztem tőle, hogy hogy bír ennyit enni, erre közölte, hogy ő tulajdonképpen már megevett otthon 2 tányér brassoit, és ha most elmenne pisilni, akkor még az én maradék fél pizzám is letudná gyűrni. Azt nem értem, hogy a pisilésnek mi köze van az evéshez, de hogytudvalakiennyitenniii.Uriisten.!

Mindezek mellett, egy nagyon fontos feladatot kaptam. Rebeka barátja tegnap elment osztálytkirándulni és azt mondta, hogy majd hívja ha odaérnek, de nem hívta egész nap, ráadásul a telefonját se vette fel, pedig hugom már nyolcszor kereste ma is, aztán írt neki egy sms-t, amire válaszolt. Ezek fényében, hogy ne hívja fel és ne írjon vissza, nálam van a telefonja és nem adhatom neki oda, ha sms-t akar írni, vagy tárcsázni akar. Ismerős érzés, de én kemény vagyok, és őrzöm a telefont.! Nehogy már ebben hasonlítson rám...

Én csak lefekszek és álmodok, már nincs semmi mire várhatok..

/ tudja valaki melyik számba van ez...?./

Fizika órán elértem egy tanításiórán való szenvedés legmagasabb fokát. : Zsófiána. És szerintem nagyon jól vakartuk a fejünket, mikor megláttuk a pályaorientációs nőt. 

Holnapra a fantastic four viszi a pénzt, mivel ugye szombaton bulááj van, és nem fogadom el azt az új szabályt, hogy engem kizártok a versenyből csak mert én vezetek.! Hagy élvezzem már ki, hogy egyszer valamiből az első helyen állok... ilyen nem sokszor van.! A minden buli mission kompromisszumot hajlandó vagyok elfogadni.

Ma a buszon mellémült egy idős néni, aki ellentétben a többi idős nénivel még azt is megkérdezte, hogy szabad-e a hely, mire átértem elmesélte nekem, hogy a férje beteg és őt viszi a kórházba kezelésre, de ez őt egyáltalán nem bántja, mert minden történik valamiért, és ez jó nekik, mivel rájönnek, hogy milyen fontosak egymásnak. Azt is mondta, hogy ő jehova tanu és, hogy nem próbál most engem megtéríteni, de számára ez nagyon is fontos. Annyira aranyos volt, amikor levezette az idős bácsikáját a járókeretével és mosolyogva integetett nekem vissza.

Annyira jó az amikor egy szimpla ölelés elég ahhoz, hogy feltétlenül boldog légy... mindenki itt panaszkodik, hogy a boldogságot keresi , de nem találja... csak kutatja, hogy mi kell hozzá, és nem találja. Pedig csak ennyi kell. Ez az a dolog, amit mindenki keres, ami mindenkinek annyira különleges, és nekem néha megvan, és olyan szerencsésnek érzem magam, amikor megvan, mert ezt a bonyolult dolgot a legnehezebb megtalálni, mégis ez a legegyszerűbb érzés. Csak ez az egy ölelés.

Itt a tavasz, még a délutáni edzési jégeső ellenére is. Nagyon cuki a lila teniszütő felszerelésem, totálisan komoly teniszkarriert rejt. Klárival megbeszéltük, hogy majd sütünk együtt sweetsixteen muffinokat, és igen, én meg tudni fogok az egyikre neki teniszütőt rajzolni, mert régebben nagyon kreatív voltam, és még rajzversenyt is nyertem muhaha. Ezt a mostani időszak árnyékában, és a rajz órákon bemutatott gyászos teljesítményem miatt szerintem senki nem hinné el, azt meg végképp nem, hogy én egyszer 3. lettem területi matek versenyen... Pedig még oklevelem is van.!

Song of the Day. : Crookers ft. Miike Snow- Remedy.  *Believe in...

https://www.youtube.com/watch?v=vzNkZXMPzJs

Teljesen átérzem II. Ferdinand helyzetét, amikor letaszították a trónról, pedig neki még ott volt a Gyulai szerződése vagy mi a fenéje is, nekem ilyen téren mondjuk semmim nincs... akarom mondani nem volt semmim, de mindezek ellenére biztos voltam a helyemben annyira mint Ferdinand a királyi székében. Az első helyemben, a kibszott KÜLÖNLEGES első helyemben, a 'ha van egy szabad délutánom akkor veled akarok lenni ' első helyemben, az '  annyira hiányoztál, hogy majdnem hazamentem a suliból' első helyemben, az ' akkor is írok neked msn-en valamit, ha nem vagy fent, mert gondolok rád' első helyemben, a ' ha 5-ig nem hallok rólad semmit, akkor vh-zok , hogy hol vagy' első helyemben, a ' beírok msn-en , hogy ittvagy-e hátha rejtve vagy' első helyemben, a ' képes vagyok veled szétfagyni egy kibszott hintában, csak, hogy veled lehessek' első helyemben, a ' kételkedek benned, mert érdekelsz' első helyemben, az ' elkérem már a suliban valaki telóját, hogy írhassak már neked egy sms-t' első helyemben, a ' felhívlak suliban szintén más telójáról, hogy átjössz-e ma délután, és miután leraktam írok egy sms-t, hogy imádlak' első helyemben, és legfőképp a ' vh-zz ha ittvagy, holnap mikor leszel?, 10 percenként felnézegettem, hogy fent vagy-e, mikor látlak legközelebb?' és a ' hiányzol... tudod...boldog vagyok...' helyem hiányzik. Mert már nekem is hiányzik és nem tudom, hogy kié ez a kibszottul KÜLÖNLEGES első hely de kibszottul becsüldd meg bazdmeg...

Jó ez így. Itthon ülve, törit tanulva, álmosan és kiégetten.

Mi az a bizalom? Ha te megígérsz nekem valamit és én nem hiszem el azt, akkor nem bízok benned?

Sok oka lehet annak, hogyha nem keresed a másikat. A legfőbb ok, hogy egyszerűen leszarod. De ezenkivül még annyi sok van. Szégyen.? Talán. De nem merem...

Azt mondod neked jó érzés felidézni a múltat. Akkor miért lehetséges az, hogy nekem mégis annyira fáj, ha a múltra gondolok.? Pedig az emlékek ugyanazok. Mi a különbség a hatásukban... vagyis inkább miért hatnak ránk különbözően? Hogyha akkor jó volt, akkor most miért fáj...? Pedig tényleg jó volt, amikor még azt a dalt hallgatva jöttél elém a buszmeg-be, kézen fogtál és egyszerűen csak elvittél magaddal a ligetbe...

Semmi okom, vagyis inkább semmi jogom, mert okom az van, kombinálni és itt féltékenykedni, mert tulajdonképpen kivagyokén.? , de azért ha rá sem tudok készülni akkor eléggé hirtelen üt be ez az érzés, és ennek hatására nem tudok rá felkészülni, szóval megjön és itt van velem és olyan nehezen tudok szabadulni tőle, ez lehetséges, hogy az élénk fantáziám miatt van, de egy kicsit megnyugtató, hogy ez a lány legalább csúnya.... szerintem.

És az új szoknyám egyáltalán nem öregasszonyos, hanem retro és szerintem tökjoo. És szeretem.

Miért csinálunk olyan dolgokat, amiket tudjuk, hogy nem kéne...? Miért kell megnyitni egy 2 oldalas word dokumentumot, ami naplózásokból van összeállítva még akkor is ha tudod, hogy fájni fog, és előre látod, hogy a 3. beszélgetésrésznél úgysem tudod tovább olvasni mert annyira bánt...?

Ugyanaz az arc csak más a jelentése. Éppen facebookon basztam el szokásosan az időmet, amikor megláttam a saját igazolványképem mellett Gábor igazolványképét, amin szintén rajta vagyok, mert egy közös képünk és annyira durván ugyanolyan fejet vágok mindakettőn, hogy magamtool rá nem jönnék, hogy az az arc ami az ő képén van az több mint fél éves. Ugyanúgy nézek ki közben annyira más vagyok... Lehetséges ez egyáltalán? Nincs meg szinte semmim és senkim fél évvel ezelöttről, teljesen máshol vagyok mint ahogy terveztem és teljesen más. Az akkori énem biztos szétrugdosna... csak úgy kultúráltan. Elgondolkoztam rajta, hogy mikor változtam én ennyit.? Aztán azon, hogy miért.? Végül megekerestem a fordulópontot. Ha akkor az egyszer a feminista énemre hallgatok akkor még mindig ott mosolyognék a Tiszán. Lehet, hogy megbántam...

Régebben mindig tiszteltem azokat, akik mindent feladnak az álmaikért... kitartanak és nem kímélnek se időt, se semmi mást, csak a cél lebeg a szemük előtt és azért képesek mindent feladni. Most, hogy már én is ezt csinálom teljesen gusztustalannak és gerinctelennek tartom, de értem, hogy ők mit éreznek amikor csak egyszerűen nem tudnak elszakadni.

Igen, ha szomorú vagyok mindig eszek, de az nem az én hibám ha ettől kövér vagyok, mert magamtól nem lennék szomorú...

Lálálálálálá ....És közben egyre csak távolodunk, Felhők közt jár minden gondolatunk, Bármerre járok, a szívemben él, Bárcsak újra itt lennél!...Lálálálálá

Barna vagyok ...barna... és holnap érettségi...érettségi...

Érdekes beszélgetés foszlány...

Én

Hogy süllyedhettem idáig...?

G.M.

Nem akarom tudni.

Annyira imádom a magyar nyelvet. Annyi káromkodásunk van, mint az egész világ összes nyelvének együtt véve. Ez fantasztikus.

Ma is miközben nem találtam a makaróni tésztát a boltban már több mint 20 perce, mire végig mondtam magamban a költői kérdést már ott is termett előttem.

" Hova a jóó k*rva f*szba tudták elb*szni azok a kih*rélt kib*szott k*rvák ebben a rohadt g*ci boltban azt a kib*szott sz*rt, hogy b*ssza meg.!? "

és ott volt...(:

Ezt most rohadt jól megcsináltam... de nah most már aztán tényleg rohadtul mindegy.

Lehet, hogy a köhögésem és fejfájásom miatti alváshiány az oka, de olyan nagyon ideges vagyok, hogy legszívesebben szétrugdosnám a gépet.

Ezen kivül annyira hozzászoktam a szünetben a nyári  élethez, hogy nem leszek képes visszamenni a suliba és pénteken fizika tz-t meg németet írni és ez csak a péntek. Ezenkivül megírni az összehasonlító fogalmazást irodalomra meg a média érettségit. Lehet mindez még nem is zavarna, ha nem úgy néznék ki a matrózblúzos érettségi cuccba mint egy terhes tehén.

Az egyetlen prozitívum amit az elöttem álló időszakba látok az az,hogy Gábor holnap befesti a hajam.

Elég nekem a tudat, hogy nem vagy velem... nem kell, hogy még lássalak is és emlékeztess is rá...

http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=22817

annyira nagyon....szeretlek...