A mai nap mottója.: 'ne szólj szám nem fáj fejem.'
Leadtam a fakultációs lapot de minek? Hogy tudnék én létezni a reggeli mosdóba rohanások, a szünetben tartott szőrös pletyka délutánok, az órai alvások, amikor mindig felébresztenek, hogy ' Zsófiána.!', az 'írunk egy kicsit' irodalomóra, a tesi órai röpi, amikor minden az én hibám, a hátsó-és elsőpadsor közötti különbség kifigurázása, a délutáni pirosozás, a cow cow colourful, a 'hogy lógjam el a médiát?', az 'ugye nem megyünk be angolra..?' - órák, a mindennapi Tescozások és legfőképpen a Fantastic FouR nélkül? nehéz lesz. De körülbelül ennyi amit majd vesztek, és a mission-ök ugyanúgy megmaradnak nekünk örökre.! (: and the winner is...
mert te úgy normálisan is csak dobogsz...dobogsz...dobogsz. aztán megérzed azt a féléve nem érzett illatot, ami nem is hiányzott most mégis jó és te csak még jobban dobogsz...dobogsz...dobogsz. a karjaidban vagyok...átölelsz... és ezért te csak egyre gyorsabban dobogsz...dobogsz...dobogsz. az istenért nem akarod abba hagyni, mert te csak dobogsz...dobogsz... és dobogsz.
