We are all mad here.

www.youtube.com/watch

Szokásos vasárnap. Szakad az eső. Tiszta fekete minden. Nincsenek csilladok és hold sincs. Villámlik én meg félek mint mindig. Pedig délután amikor elmentem, még hülyének is éreztem magam, hogy raktam el esernyőt. De pont a vihar előtt szerencsésen hazaestem miután megnéztem a valaha forgatott lehjobb filmet, amit egész nyáron minden nap újra fogok nézni.!

I can be who you want me to be... do you want it.?

Túl vagyunk az érettségin, túl vagyunk pár viharon, túl vagyunk a vb megnyitón, túl vagyunk egy buszpályaudvari síráson, túl vagyunk pár boldog ölelésen és pillanaton, túl vagyunk egy 18. szülinapon / ami nálam a 10 évig nem beszélünk róla listába megy... minimum. bombariadó a többihez képest kissemmiség./ , túl vagyunk pár édes ébredésen és pár kialvatlanság okozta síró és hisztigörcsön, túl vagyunk 'pár' facebookos üzeneten /(szív)/, túl vagyunk egy edző nélküli edzésen és ha minden jól megy, akkor  holnap ilyenkorra túl leszünk egy iskolaváltáson is.

Szeretem ezt az időszakot. Mindennapos meccsnézések pizza és energiaital mellett. Mozizások, fagyizások, partizások. Nem csak heti egyszeri ölelések. Esti sétálások. Mondjuk egy kicsit lehetne jobb idő... csak annyira, hogy este hétkor ne azon kelljen aggódni, hogy esteleg este kertiparty helyett 'party in the rain' lesz.

Hát jó. Hogy ha a naívság szükséges a boldogsághoz, akkor naív leszek. Ennyit igazán megtehetek...nem? Legalábbis megpróbálom.

... a fél életem odaadnám, hogy ha lehetne 9 kérdésem amikre őszinte választ kapok.

just gonna stand there and watch me burn
but thats all right because I like the way it hurts...
just gonna stand there and hear me cry but thats all right...
because I love the way you lie.!

www.youtube.com/watch

az baj, ha néha már nem is érdekel...? Ha néha már nem is bánt...? Ha nem néha már eszembe sem jut az az opció, ami nem régen még az első választásom lett volna...?

De annyi minden más is itt van.! Annyi minden idegesít és annyi minden nyomaszt, hogy már nincs kedvem ezzel törődni, mert nem akarom, hogy őt is a 'probléma' címszó alatt említsem magamban, pedig annyira jó lenne, ha... mindegy. és ez a baj...

hát de végülis most minek próbáljak meg változtatni rajta, ha ez van...?

Menni akarok. El innen. Messze. Miért nem lehet...?

fromface. : Megtörtem, egyedül vagyok, és ahogy a napok telnek, a szívem kihűl ..

És annyira jó volt csak ott feküdni a napon. Nem gondolkozni azon, hogy mi a jó és mi a rossz. Azon, hogy mennyi mindendolog történt az elmúlt egy évben, és azon hogy mi fog. Nem aggódni hülyeségeken és nem hülyeségeken. Nem tervezni semmit. Csak ott feküdni ... és egyszerűen csak létezni...:)

és én most úgy elvesztem...

watch

"Everyone carries a room about inside them. This fact can be proved by means of the sense of hearing. If someone walks fast and one pricks up one's ears and listens, say at night, when everything round about is quiet, one hears, for instance, the rattling of a mirror not quite firmly fastened to the wall."

-Szija. -Hello. -Leülhetek ide melléd? -Nem.Nem is ismerlek. -Miért téped a leveleket?- Nem tudom... -Most már leülhetek ide melléd?- Igen. Ülj le. -Most már miért ülhetek le? -Mert észrevettél egy olyan részletet bennem, amit eddig senki. -Azt hogy tépkeded a leveleket? -Igen. Azt hogy mindig tépkedem a leveleket... -És most meddig fogunk itt ülni? - Olyan 7-negyed8-ig. -És utánna mit csinálunk? -ÉN elmegyek a buszpályaudvarra. -Nem mi? -Nem mi.Én... -Nem lehetnénk mi mi? -Nem. Nem is ismerlek. -Az előbb már ismertél. -Igen. De nem annyira, hogy mi mi legyünk. -Miért félsz annyira attól, hogy mi mi legyünk? -Miért tulajdonítasz ennek ekkora jelentőséget? -Mert észreveszem benned a részleteket... és ha 7-negyed8-ig megismersz annyira, hogy mi mi legyünk? -Akkor majd együtt, mi elindulunk a buszpályaudvarra... -Ebben az esetben tetszik a cipőd színe... -Mindig is akartam egy rózsaszín biciklit...

annyira nincsenek bennem más érzések...csak a kételyek. tele vagyok megválaszolatlan kérdésekkel, amiket mindd feltennék és lehet, hogy meg is tudná mindet valaki válaszolni, de honnan tudjam, hogy igazat mondd-e...? Akárki akármit mondana, az még több kérdést szülne bennem, és egyáltalán nem hinném el a választ.! de így mi értelme egyáltalán a kérdéseknek...? Miért nem hiszek már senkinek...?

Olyan jó érzés lenne már csak egyszer teljesen bízni valakiben. Akinek minden szavát el lehet hinni. Csak meg lehetne nyugodni és nem kellene kételkedni és azt lesni, hogy mikor verik át a fejem. Miért nincsenek ilyen őszinte emberek...? A legtöbb ember, akire azt mondják, hogy őszinte csak össze-vissza hazudik és a hazugságait állítja be tényeknek...de legalább a hazugságai őszinték.

Az ég. Ragyog a nap. Felhő. Egy felhő van fent az égen. Felnézek az égre. Téged látlak... Felhő. Menj el onnan Felhő... eltakarod a napot. Hiányzik a nap... hozzá vagyok szokva a naphoz. Te honnan jöttél Felhő? És meddig maradsz? Nem tudod... hát én sem... Várj! Nem is érdekel... csak menj el innen. Te nem tartozol az én egemre... nincs már itt helyed. Mozdulj már! Nincs nap. Le kell vennem a napszemüvegem és ez mind te miattad. Így is látsz? Én így is látlak. Kérlek menj el... nekem kell az egem... azt hiszem. Héééé...Felhő... azt hiszem ... mindegy. Nem.! El kell menned! Hogy mondod...? Nem hallak... de tudod mit...? Áhhh... lényegtelen. Nem mondom... félek. Félek tőled. El kell menned. Tessék...? Semmi. Nem akartam mondani semmit. Nem mondom! Csak menj el! Hagyj  itt. Hogy miért...? Mert bántani fogsz Felhő... Akkor most elmész? Örökre? Itt hagysz? Nem is érdekel, hogy mi lehetett volna belőlünk...? Várj Felhő.! Mégis kimondom... de érdekel...? Csak érdekel, hogy érdekel-e... Hééé...Felhő... azt hiszem... azt hiszem, hogy én kedvellek téged Felhő... Hát nem érted? Pont ezért kell elmenned… kérlek…hagyj itt. Hogy mondod? Hogy nem mész el…? De miért? Mikor annyi eget meghódíthatnál… Az én egemben nincsen semmi. Nekem csak a napom volt.. meg pár csillag. Talán még a szivárvány… De néha már csak téged látlak. Belátod már, hogy elkell menned? Idővel majd te is rájössz, hogy ez egy semmi neked… de akkor már késő lesz! Most menj el.! Ameddig nem késő. Ne mondj ilyeneket… ne hazudj nekem! Mit mondtál…? Ilyet te nekem nem ígérhetsz… ne mondd, hogy soha… ne ígérj hamisat. Hogy miért nem mondhatsz nekem ilyet? Mert a végén még elhiszem… beleélem magam. Félek… mert bántani fogsz Felhő… és majd fájni fog. Miattad Felhő.! Adok neked egy utolsó esélyt, hogy elhagyd minden nyom nélkül az egem. Behunyom a szemem és elszámolok háromig… De előre szólok neked Felhő! Ha itt maradsz… én jobban foglak szeretni mint akárki más… és nem akarlak majd elengedni. És majd mindennél jobban hiányozni fogsz nekem… mindig veled akarok majd lenni. Szeretned kell majd Felhő.! És ha majd egyszer… úgy döntesz, hogy örökre elmész…akkor majd vakítani fog már a nap. Ezeket gondoldd végig Felhő.! Akkor most becsukom a szemem… egy…kettő… három… nem merem kinyitni. Felhő…? Itt vagy Felhő…?Ha igen csak fogd meg a kezem és ölelj át.! :) De jó, hogy itt vagy és átölelsz... Soha nem szabad elengedned ezek után… Mert most már … most már azt hiszem mindennél jobban szeretlek Felhő...

Tudd meg Murphy utállak.

Amikor egy hete még szárnyaltam a boldogsától, most meg egyszerűen semmi sem passzol sehova, hiába keresem a darabokat és próbálok valamit kezdeni a rossz dolgokkal akármit csinálok, semmi sem változik! Idegesítő ez a tehetetlenség.! Én nem tudom megváltoztatni az időt, nem tudom befolyásolni az emberek érzéseit és döntéseit, sőt még az igazságot sem vagyok képes megtudni, vagy éppen elhinni! Nincs semmi biztos pont a jövőmben, ami boldog kilátásokkal töltene el, nincs semmi amit várok, pedig 1-2 hónappal ezelőtt még tele voltam pozitív lehetőségekkel és álmokkal, amikben annyira hittem és amikhez annyira ragaszkodtam.! Most meg nincs semmi... és nincs senki.

És legszívesebben annyira elmennék innen. akárhova...minél messzebb. egyedül. és nekem akkor nem kellene más csak a napfény és a tenger. egy jegeskávé, egy napszemüveg és még egy írógép. és én ott olyan ott egyedül, ahogy most vagyok, olyan boldog lennék.

Do you want the truth or something beautiful? Think about the consequences and decide...

Ma sok mindenre rájöttem. Arra, hogy egyszerűen depressziós leszek attól, hogy juniusban kabátot kéne vennem, mert persze én elvből fel nem veszem, és az, hogy szinte egész nap szakad az eső csak rádob még egy lapáttal. Rájöttem, hogy imádom a koktélparadicsomot, és szeretem nézni ahogy készül a pirítós. Szeretem nézni, ahogy változnak a felhők, mert annyira kifejező. Imádom a pipacsokat a vasútisínek mellett, ahogy a pipacs piros színe, a sin fekete szene és a fehérre meszelt kilóméter kövek kontrasztot alkotnak. Szeretem nézni a galambokat a zöld fűben, ahogy süt a nap és kék az ég, és ők, ott ketten, alig látszanak ki a zöld fűből , de ennek ellenére tisztán kivehető, hogy egyszerre mozognak... egyszerre hajolnak le a fűbe, egyszerre fordulnak meg a kétes zajokra, és repülnek fel majd szállnak le pár méterrel arrébb.  Ráadásul milyen kövérek mostanában a galambok. Rájöttem, hogy szeretem a szénabálákat így ősszel, amit szépen el vannak rendezve a földeken és szeretem nézni a buszból a naplementét, főleg ha egy nap nem is zárulhatna jobban. Rájöttem, hogy azzal, hogy elvágattam a hajam egyáltalán nem értem el  a kívánt hatást, mert nem.Mindezek ellenére tetszik, hogy már csak vállig ér de még mindig nem nézek ki úgy mint egy tizenhét éves. Ez annyira bosszentó. Megérdemlem, hogy tizenhétnek, nem pedig maximum tizenötnek nézzek ki, hamár tizenhét évig túléltem érte. Rájöttem, hogy szangvinikus a személyiségtipusom, és már sokadjára rájöttem, hogy mennyire annyira boldog. Csak Murphy takarodjon már a picsába...

És minderre ma. (:

Annyira könnyű hozzászokni a jóhoz. Amikor ennyire tökéletesnek tűnik minden, akkor a legkisebb negatív irányba történő változás, amit más, nem ennyire boldog lelkiállapotban, simán átlagosnak vennél, ilyenkor megijeszt. 

Annyira iszonyatosan boldognak érzem magam. Léccilécciií ne múljon el soha.

A szerelem egy büntetés, amit istentől / vagy nemistentől/ a bűneinkért kaptunk. A szerelemnek egyre nagyobb hatalma és befolyása van a mai világban. Régen egyáltalán nem törődtek ezzel az érzéssel / most kb 1000 előttre gondolok/, de mostanában minden ekörül forog. Ha nem jó ez az érzés, pl a szerelem viszonzatlan, akkor minden más értelmét veszti, mert nem lehetünk nélküle teljesen boldogok. Ahogy a szerelem hatalma és befolyása nő az elmúlt időszakban, úgy a bűneink is egyre nőnek... és mit kapunk büntetés ként...? A szerelmet.

Ördögikör.(L)

Nyíri és Sanyi Bella kapcsolatban vannak. · Hozzászólok · Tetszik

Nekem tetszik.(szív)

Nem. Ez egy kivételes eset lesz. Ugye ott van Murphy, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Most annyi minden jó dolog van körülöttem, hogy szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy ezek közül ne romoljon el semmi. Ilyenkor mindig jön valami mély pont, amikor pár napig semmi jó nem történik, ami önmagában nem is lenne rossz, de emellett hirtelen minden elromlik és rosszra fordul, de most nem fog.! Egyszerűen nem engedem, és kész. Így marad minden. BoldoganSzépenNapsütésben. (:

nah ezt most egy kicsit eléggé elkuurtam...

'I wish I could shut my playboy mouth...' L.G.