Azt mondod neked jó érzés felidézni a múltat. Akkor miért lehetséges az, hogy nekem mégis annyira fáj, ha a múltra gondolok.? Pedig az emlékek ugyanazok. Mi a különbség a hatásukban... vagyis inkább miért hatnak ránk különbözően? Hogyha akkor jó volt, akkor most miért fáj...? Pedig tényleg jó volt, amikor még azt a dalt hallgatva jöttél elém a buszmeg-be, kézen fogtál és egyszerűen csak elvittél magaddal a ligetbe...
Semmi okom, vagyis inkább semmi jogom, mert okom az van, kombinálni és itt féltékenykedni, mert tulajdonképpen kivagyokén.? , de azért ha rá sem tudok készülni akkor eléggé hirtelen üt be ez az érzés, és ennek hatására nem tudok rá felkészülni, szóval megjön és itt van velem és olyan nehezen tudok szabadulni tőle, ez lehetséges, hogy az élénk fantáziám miatt van, de egy kicsit megnyugtató, hogy ez a lány legalább csúnya.... szerintem.
És az új szoknyám egyáltalán nem öregasszonyos, hanem retro és szerintem tökjoo. És szeretem.
