Egyszer amikor kicsi voltam, beleakartam nyúlni egy nagy adag forró vízbe. Persze mindenki mondta, hogy megégeted magad ne tedd. Aztán amikor senki sem figyelt egyszerűen csak beleraktam a kezem. Magamhoz hűen egy szót sem szóltam, miközben szétégettem az egész csuklóm, hanem berohantam a nappaliba és a hólyagokat, amik a megégett bőrömön lettek, egyszerűen csak elkezdtem dörzsölni a szőnyegbe. Máig meg van a nyoma... olyan mint egy máj folt. Ebből megtanultam, hogy forró vízbe nyúlkálni nem olyan vicces dolog. Persze meg kellett tenned, máskülönben nem hiszed el.
A makacsságom ezen a téren változatlan. Hiába mondja mindenki, hogy hülye vagy, ne tedd. Gyere vissza. Minek álltál egyáltalán vele szóba Ne hagyd, hogy hülyítsenek. Lulu gyere msn-re le kell osztanom a kis buksid... Ne lépj bele kétszer ugyanabba a vödör szarba. Mintha a falnak mondanák. Egyszerűen csak lepereg. Vannak hibák amiket el kell követned.! Inkább most belevágok és bevállalom ezt a kockázatot, minthogy aztán később azt bánjam, hogy elszalasztottam valami fontosat... Talán nem is vagyok olyan reménytelen eset, és egyszer majd én is tanulok a hibáimból, mint más normális ember.
