Nem találom azokat az embereket, akikkel jól tudom érezni magam, ezért az időm nagy részében magamat próbálom szórakoztatni.
Emiatt egyre jobban azt érzem, hogy egyedül szeretnék lenni, megakarok nézni egy filmet, össze akarok pakolni a szekrényemben, fényképeket akarok előhívatni és képkeretben kipakolni őket a falra, kollázsokat szeretnék csinálni, el szeretnék menni vásárolni, szeretnék egy határidőnaplót, és tanulni akarok, hogy továbbtanulhassak. Ezeket szeretném csinálni, de értelmetlennek látom az egészet. Nincs pénzem képeket előhívatni, képkereteket venni, a kollázshoz újságokat és papírokat venni, határidőnaplót venni, főleg nem vásárolgatni, és továbbtanulni sem lesz pénzem, nem lesz pénzem elmenni Kapolcsra, mert Magyarország egy gazdaságilag csődben lévő ország, ahol semmi lehetőség nincs, csak az hogy elmenjek napi 20 órába napszámozni, ez egyszerűen szánalmas szerintem. Alig várom, hogy felnőjek, elmenjek innen és keressek magamnak egy állást, hogy legyen pénzem fényképet előhívatni, képkeretet venni, papírokat és újságokat venni, határidőnaplót venni, és elmenni durizni.
Elég negatívan látom a jövőm, ha egyáltalán van olyan, és nem egy híd alatt fogok halálra fagyni.
