Én nem vagyok egy negatív személyiség.
Tudom, hogy hogyha valaki elolvassa ezt a blogot akkor ezt gondolja. Nem tagadom, ezek a bejegyzések is részét alkotják az életemnek, de én nem csak ez vagyok.! Nem csak tiszta szomorúság és csalódottság az életem.!
Sok mindent nem írtam le, ami miatt boldog voltam és jól éreztem magam úgy, ahogy voltam.
Nem írtam Krakkóról.! Nem írtam a szülinapomról.! Nem írtam a Szegedi fellépésünkről, sem az utána lévő buliról.! Nem írtam az ODT-ről sem, amit végül is nem mi nyertünk meg, de szerintem mindent beleadtunk és nagyon jó volt utána az egész délutánt közösen eltölteni és sokat nevetni. Nem írtam a Mustragáláról sem, és eleve arról a hétvégéről.! Sem a szalagavatóról...Úristen.! Semmi jóról nem írtam.!
Pedig ezek az események azok, amik úgy igazán fontosak lennének, nem a sok kiábrándultság, és én még annyira sem méltattam őket, hogy egyáltalán leírjam, hogy léteznek...
Ez lesz az első dolog, amin változtatni fogok, és most pedig filmezés helyett olvasom tovább a Büszkeség és Balítéletet.
