Annyira jól éreztem ma veled magam. Annyira régen éreztem azt, amit ma újra.
Úgy éreztem magam, mint akkor régen. Amikor még üres lap volt.
Úgy éreztem magam, mint akkor amikor feküdtünk a ligetben a nagy fa alatt. Úgy, mint amikor a levelekből kinéztem egy békát, de szerinted sas volt. És megijedtem, mert azt hittem az egyik kukára sötétben, hogy pingvin. És elkezdett esni az eső és a kabátod alatt ültünk, és megkérdezted, hogy ' Zsófi, te most boldog vagy.? '
És annyira azt éreztem ma veled, amit akkor. Ugyanazt a boldogságot.
