Hmmm... 2011 van. Ez a szilveszter ez pont olyan volt mint az egész évem. Tele volt jó és rossz pillanatokkal, amik egyik percről a másikra a két végletbe csapnak át. Annyira tele volt ez az egész 2010. Mindennel, és magamban már végig játszottam az egészet, rájöttem, hogy mit bántam meg, hogy mit nem bántam meg, mik voltak a legjobb és a legrosszabb döntések. Eljátszottam pár 'mi lett volna, ha ...' gondolattal, pedig megígértem, hogy nem teszek többet ilyet, amióta egy hónapja egy nagy kiakadás lett a vége, amit egy másfél órás telefonbeszélgetéssel zártam.
Azt hiszem sokat tanultam 2010-ben. A legfontosabb, hogy rájöttem, hogy kivel hogy állok. Azt hiszem a legtöbb titkát tudom az emberekkel való kapcsolatoknak.Tudom, hogy kire mikor és hogyan számíthatok, tudom, hogy kik azok akik érdekből vagy unatkozásból voltak velem. Tudom, hogy kik azok, akik csak kifogásokat kerestek, tudom, hogy ki és mikor hazudott nekem, tudom, hogy kik azok akikre a nap minden egyes percében, mindennel számíthatok. / Itt megjegyezném, hogy két emberre gondolok, és mindkettővel több éves barátság van köztünk./ Megtanultam, hogy a barátság fényévekkel fontosabb mint a szerelem. Megtanultam, hogy néha muszáj feladni a büszkeséget, és hogy egy változás nem minndig, minden körülmény között rossz. Tudom, hogy az emberek hazudnak és túloznak, hogy a legtöbb ígéretük üres. Rájöttem, hogy jó tett helyébe a semmit kell várni, és nem fognak megbecsülni azért, ha valakiért teszel valamit, és a számodra fontos dolgok senkit nem érdekelnek, ha éppen róluk és az őket való megsegítéséről van szó. Megtanultam, hogy a saját döntéseimet én hozom meg, és számolnom kell a következményekkel. Megtanultam, hogy néha a legnagyobb hibák hozzák maguk után a legszebb pillanatokat. A legfontosabb, hogy nagyon megbántam, hogy ilyen szánalmasan számító emberekkel vettem körül magam, és meghatározták az életem egy szakaszát. Innen üzenem, hogy már az elmúlt hónapokban sem jelentettek sokat, de a történtek fényében SENKIK vagyunk egymásnak, és nem akarok visszakapni már SENKIT közületek.
Most tudom, hogy vannak döntések amiket nem kell félni meghozni, és tudom a következményeket, viszont arról fogalmam sincs, hogy azokat hogy viselném... bele kéne vágni? Félek, hogy majd visszagondolva az fog eszembe jutni, hogy milyen sokat elvett ő az életemből, és mennyi mindent kihagytam és feladtam miatta, és nem érte meg, meg mert ő ezt semmibe vette, és neki nem jelentett semmit. Közben meg ott van, hogy mi lenne velem két hét múlva... tudom, hogy a fél életem odaadnám majd, hogy visszacsinálhassam... de nem lehet majd. Hosszútávon nem tudom, hogy mi lenne jó. Annyira tanácstalan vagyok, de nehéz úgy ilyen nagy értékű döntést hozni, hogy a másik fél nem őszinte, és nem tudod az ő oldalát, hogy mit miért csinál. Nekem ehhez minden gondolat és érzés kellene. Az enyémek megvannak... tudom, hogy mit gondolok, hogy mit érzek irántad, hogy miket tettem... de veled mi van?
és utálom, hogy a téliszünetben ami az enyém, az ENYÉM, mondom AZ ENYÉM lett volna mindenki azt hitte, hogy szívesen arra használom, hogy az ő seggét nyaljam, meg helyette csináljak mindent, most meg itt vagyok a nyakamon egy rakás beaadandó házival, mert az persze senkit nem érdekel, hogy nekem is lenne dolgom, amiben bezzeg nekem senki egy szösszenettel nem segít. kössz.
