Itt a december. és süt a nap. és nincs hideg. és nincs jég. és nincs hó. és nincs karácsonyi hangulatom. amúgy sincs már vagy 3 éve. én ezt szeretem. csak az a baj, hogy tudom, hogy majd januárban esni fog a hó és hideg és jég és vacogás és nem fog elmúlni áprilisig. és majd akkor is nagykabátban kell majd menni bulizni. aztán majd juniusban fog először megint kisütni a nap. várom a hóember építést, azt az érzés amikor a talpad alatt ropog a hó és a szemedbe esik. így belegondolva szeretném, de hozzá kell kalkulálni azt, amit a képzeletedben nem érzel. a hideget, azt hogy beázik a cipőd és tönkremegy a szépen kivasalt hajad a hótól... úgy érzem, hogy eléggé unatkozok. nem szeretem ezeket a lyukasórákat, mert nincs senki akivel eltudnék ilyenkor pörögni, és ezért is írtam 10 sort az időjárásról. nyílván nem történik velem semmi...
és ez igaz is. tényleg nem történik semmi. se jó se rossz. a napjaim összemosodnak. ugyanazt hajtogatom. fáradt vagyok, de közbe meg lefutnék egy maratont. szeretnék beszélgetni de nem tudok. elfogytam és üres vagyok. nem várok semmit és senkit. az egész világ szürke és monoton. nem érdekel, hogy mi van az emberekkel, hogy mi történik másokkal. semmi... egyszerűen semmi sem érdekel. nem érzek haragot senki iránt. nem érzek csalódást és fájdalmat sem. nem kételkedek, mert már az sem érdekel. nem tudok szeretni... mert egyszerűen nem éri meg. akarok valami újat. akarom, hogy történjen valami, ami kiszakít ebből. ami annyi érzést vált ki belőlem egyszerre, hogy felébredjek és ordibáljak, és nevessek, és beszéljek, és megöleljek valakit, és érezzek... és szeressek.
