Ilyenkor nem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek. Ki vagyok égve. Nem látom értelmét semminek. Nem szeretek senkit. Ki akarok szállni.! Mindenből.! Mindent újra akarok kezdeni. Semmi sem tökéletesen jó ami most van. Szeretnék egy várat építeni.! Oda ahol nem ismerek senkit... és senkit nem engednék közel magamhoz.! Az egész váram újra berendezném, és olyan szép lenne. Más dolgokat lennének fontosabbak. Más emberek laknának benne. Más irányítana mindent. Más lenne az értékrend és a lehetőségek. Máshogyan éreznék. Más lennék én is.! Nem lennék egy a sok közül, aki szánalmas módon beáll a sorba valamiért...valakiért. Én nem versenyeznék senkiért.!
Néha olyan érzésem van, hogy én csak one from the hundred vagyok és nem the one.! És ez annyira kiábrándító érzés, hogy tényleg legszívesebben kiszállnék...!
és csak egy ilyen virágot hagynék hátra...
