-Szija. -Hello. -Leülhetek ide melléd? -Nem.Nem is ismerlek. -Miért téped a leveleket?- Nem tudom... -Most már leülhetek ide melléd?- Igen. Ülj le. -Most már miért ülhetek le? -Mert észrevettél egy olyan részletet bennem, amit eddig senki. -Azt hogy tépkeded a leveleket? -Igen. Azt hogy mindig tépkedem a leveleket... -És most meddig fogunk itt ülni? - Olyan 7-negyed8-ig. -És utánna mit csinálunk? -ÉN elmegyek a buszpályaudvarra. -Nem mi? -Nem mi.Én... -Nem lehetnénk mi mi? -Nem. Nem is ismerlek. -Az előbb már ismertél. -Igen. De nem annyira, hogy mi mi legyünk. -Miért félsz annyira attól, hogy mi mi legyünk? -Miért tulajdonítasz ennek ekkora jelentőséget? -Mert észreveszem benned a részleteket... és ha 7-negyed8-ig megismersz annyira, hogy mi mi legyünk? -Akkor majd együtt, mi elindulunk a buszpályaudvarra... -Ebben az esetben tetszik a cipőd színe... -Mindig is akartam egy rózsaszín biciklit...
