We are all mad here.

Számoltam. És rájöttem, hogy kevés vagyok... kevés vagyok az álmaimhoz, a terveimhez és minden féle távoli jövővel kapcsolatos elképzelésemhez.Tudom, hogy nem akarok férjet, és főként nem akarok gyerekeket. Örökbe akarod majd fogadni egy néger kislányt. Külföldön szeretnék…

Nem tudom miért, de olyan nagy boldogsággal önt el, hogy megyek Krakkóba. Tudom, hogy nem lesz olyan mint Prága, és olyan sem lesz, amilyenről mindig álmodtam, és amit vártam tőle. Nem lesz olyan sokszínű és lesznek benne elég nagy hiányjelek... de mégis csak 4 nap Krakkó!…

Furcsa belenézni a tükörbe és semmit sem látni... csak érezni ahogy üres vagy. Álmok nélkül, lehetőségek nélkül, vágyak nélkül és minden féle remény nélkül. Üres vagyok...A napjaim értelmetlenek. A jövőm, mint olyan nem létezik.Én elvesztettem mindent... elvettek tőlem…