Nem tudom miért, de olyan nagy boldogsággal önt el, hogy megyek Krakkóba. Tudom, hogy nem lesz olyan mint Prága, és olyan sem lesz, amilyenről mindig álmodtam, és amit vártam tőle. Nem lesz olyan sokszínű és lesznek benne elég nagy hiányjelek... de mégis csak 4 nap Krakkó!
Prágába beleszerettem. A macskakőbe, az emberekbe, a sétálóutcákba, a Károly-hídba, a kis lepukkant kőházakban berendezett kávézókba, a nagy templomokba és dómokba, és legfőképpen a John Lennon emlékfalba, amit teljesen véletlenül találtunk meg! Meg sem próbáltuk keresni, és mégis elénk jött az a hely, ahova a fél világ szeretne eljutni! Nagyon remélem, hogy ezek az élmények, és különlegességek Krakkóban is meglesznek, és nem baj, ha kicsit másképp, mert ez az egyetlen dolog, ami boldogsággal tölt el, úgy igazán, mindent elsöprően már fél éve.
