Furcsa belenézni a tükörbe és semmit sem látni... csak érezni ahogy üres vagy. Álmok nélkül, lehetőségek nélkül, vágyak nélkül és minden féle remény nélkül.
Üres vagyok...
A napjaim értelmetlenek. A jövőm, mint olyan nem létezik.Én elvesztettem mindent... elvettek tőlem mindent. Az álmaim, a lehetőségeim, a reményeim...
Eltüntek az életemből a fontos dolgok... a boldogság, az ahogyan mindig mosolygok, ahogy megölellek titeket, ahogy teliszájjal nevetek...
Már fáj nézni a régi képeket. Annyira fáj látni, hogy milyen boldog voltam. Mégis úgy gondolom, hogy én nem változtam! Még mindig tudnék nevetni, táncolni, kiabálni, futni, ölelni, beszélni és boldog lenni...
de ti már nem vagytok itt. semmilyen formában. ez a ti döntésetek volt, és ez a különbség, ez az ami fáj...ez az egyetlen egy.
