Most úgy érzem, hogy nem nagyon szeretem a hétköznapjaimat. Meguntam, hogy nem történik semmi változás. Annyira szomorúnak érzem azt, hogy mondjuk beszélgetek valakivel, vagy kávézok valakivel és teszem fel én nagyon jól érzem magam, erre a másik benyögi, hogy 'jajj de unatkozok.'
Teljesen mások az elvárásaim, mint a legtöbb embernek. Teljesen más dolgok tesznek boldoggá. Teljesen más a fontossági sorrendem. Mások az álmaim. Máshogy gondolkozok, mást jegyzek meg, más érdekel. De ez az egész nem is érdekelne, ha találnék egy olyan embert, aki minden pillanatomat megérti és mellettem áll, és vár rám és szeret velem lenni. Remélem egyszer meglesz...
