Néha csak úgy megfognám az érzelmeim és kivágnám a picsába...
Néha itt hagynálak. Néha úgy érzem, hogy nem éri meg és nélküled lehetne szebb az életem. Néha szívesebben lennék mással. Néha rámjön, hogy lehet rosszul csináltam. Talán hibáztam.
Néha nem érzem úgy, hogy szeretsz. Közömbösnek érzem magam számodra. Miért? Erre én sem tudok válaszolni.
Talán, mert még az igazsággal sem tisztelsz meg... néha. nem néha. MIÉRT?
Tudod, hogy hogy érzek ezzel kapcsolatban. Még akkor is kell ha fáj. A lelki békém is amiatt az egyetlen igaz és őszinte mondatod miatt ért el, amit magamban tudtam, de te mindig tagadtad. Fájt, de megnyugodtam. És még több kell... KELL.
Nem érzem azt, hogy boldog vagy, ha velem vagy. Nem érzem azt, hogy várod, hogy találkozzunk. Nem érzem azt, hogy szeretnéd, ha egy fontos része lennék az életednek. Nem érzem azt, hogy valaha is gondoltál arra, hogy örömet akarsz nekem okozni. Nem érzem, hogy számodra ugyanazt jelenteném, mint amit te nekem. Nem érzem, hogy őszinte lennél hozzám. Nem érzem, hogy megbecsülsz. Nem érzem, hogy fájna, ha nem lennék. Nem érzem, hogy kitartanál mellettem minden körülmények között. Nem érzem azt, hogy nincs relytegetni valód. Nem érzem azt, hogy féltenél. Nem érzem azt, hogy akármikor is hiányoznék. Nem érzem azt, hogy érdekel téged, hogy mit csinálok. Nem érzem azt, hogy fontos és értékes vagyok neked. Nem érzem azt, hogy neked rosszul esne, ha valami olyat csinálnék, ami nem szabályos, mondván csak ne tudd meg. Nem érzem, azt hogy te azért vagy velem mert engem szeretsz. Nem érzem azt, hogy te nem cserélnél le valakiért. Nem érzem azt, hogy te szeretsz. Szeretném mind ezt érezni, de nem érzem. Nem érzem...
És szerintem jól érzem, hogy nem érzem. Ezek a dolgok nyílván nincsenek is meg benned. Lehet, hogy csak nem úgy szeretsz mint. Lehet, hogy csak tartalék vagyok, és vársz valakire, csak könnyebb úgy várni, hogy rád is vár minden nap valaki.
Emiatt nagyon sok dolgot nem teszek meg, amit megtennék. Nem írok neked cuki kis üzeneteket facebookok levélben/ nem hogy az üzenőfaladon/, mert eszembe jut, hogy lehet, hogy más levelének jobban örülnél, és elfog a hányinger. Nem hívlak fel csak azért, hogy azt mondjam, hogy ' szeretlek', pedig szeretlek! Nem ajándékozok neked minden féle apróságot, mert úgy sem örülsz neki. Nem írok neked sms-t sem csak úgy...
' Arra gondoltam, hogy együtt autózunk a tengerparton, és hallgatjuk a Havannai rádiót...'
'Igyunk forró csokit és közben csókolozzunk...'
' Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk, lesz veradánk és azon két ágy, és azon fekszünk...'
Ilyeneket írnék neked sms-ben, ha annyit jelenték neked, mint amennyit te nekem. Ez nem így van.
