Kedves Te.!
A kapcsolatunk rákos.
Tegnap mondtad, hogy előre szólsz, hogy el fog jönni az, hogy szakítunk. És akkor nem tudtam, hogy hogyan is érzek ezzel kapcsolatban, nem tudtam azonosítani. Nem is akartam felhozni, mert nem tudtam volna, hogy elmagyarázni azt ami bennem van és csak rosszul jött volna ki minden, de most azt hiszem rájöttem, hogy mi ez, vagyis hogy hogyan tudom elmondani.
Tehát a kapcsolatunk rákos. Ez olyan, hogy most élsz és tudod, hogy egyszer meg fogsz halni, és tudod hogy vannak eshetőségek hogy ez hogyan fog bekövetkezni, de ez nem fordul meg minden nap a fejedben és nem is gondolsz rá, nincs benne a tudatodban az a nap, amikor majd meghalsz. Aztán egyszer csak az orvos azt mondja neked, hogy rákos vagy. Ő már látja azt a napot, és nagyjából tudja is hogy mikor van, de a lényeg, hogy már meg van írva, megváltoztathatatlan, és számára látótávolságon belül van, és beléd is helyezi, hogy ezzel a tudattal éljél minden nap, hogy…hát hogy rákos vagy.
Most ne érts félre. Én sem azon gondolkozok minden nap hogy veled szeretném leélni az életem, én egyáltalán nem is vagyok ilyen típus. Sőt még akkor sem tudtam azonosulni ezzel a gondolattal, amikor azt mondtad, hogy ezt a 2011-es évet felem akarod eltölteni, de bennem még konkrétan nem fogalmazódott meg az a tudat, hogy majd mi egyszer szakítani fogunk. Nem tudom hogy mi lesz holnap, 2 hónap múlva vagy 2 év múlva. Nem is akarom tudni egyáltalán, nincs benne biztos pont, de a tiédben ott van az a biztos pont hogy szakítani fogunk, és te már látod. Látod majd azt ahogy…ahogy a kapcsolatunk meghal.
rákban...
