Annyira utálok egy tipikus emberfajtát. Amikor egyszerűen csak létezel, semmit nem csinálsz másképp mint, ahogy általában szoktad, nem szólsz semmi rosszat, nem teszel semmi rosszat és mindig beléd kötnek. Koholt vádakkal, az ő bajaikat ültetik át rád csak azért, hogy te se érezd már jól magad. Állandóan csak zaklatnak a bajaikkal, hogy empátiát érezz irántuk és ha te ezek után nem nyalod nyilvánosan a seggüket vagy csak egyszerűen nem sajnálod őket zokogva, akkor te vagy a bunkó.! Arról már ne is beszéljünk, hogy ha még netán esetleg a te saját vélményed az ő bajáról is elhagyja a szádat...

Engem személy szerint nagyon kevés ember baja tud meghatni. Ezek alól kivételek azok, akik nyilvánosan szenvednek.! Nem nyilvánosan kell szenvedni, hanem megoldást találni a problémákra.! Gondolkodni, és ha neki van szüksége másnak a segítségére, akkor nem kell szerintem játszani a nagyvalakit, hanem gondolkodás nélkül kapni az ajánlatra. Nem tudom sajnálni az olyan embereket, akik naphosszat csak panaszkodnak, közben mindenkit hidegen hagy a magánélete, meg engem hordanak le mindennek csak azért mert nekem éppen nem kell szembenéznem még azokkal, amikkel nekik igen. Azt utálom a legjobban ha a gondjaikat úgy vezetik le, hogy mindenkit irányítani próbálnak. Ez a mai világ egyik legnagyobb hibája szerintem. Mindenki mindenkit befolyásolni akar. Senki nem magával törődik hanem azzal, hogy mit és hogy csináljon a másik. Én ezt nagyon utálom. Én nem akarok senkinek sem parancsolgatni. Szerintem mindenki tudja, hogy ki akar lenni, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik, hogy hogyan reagál egy bizonyos szituációra csak úgy ... magától. Az a baj, hogy a legtöbb ember nem tud maga lenni. Nem tudja azt csinálni amit szeretne, amire termett, ami Ő maga. Mert annyira irányítva van mindenki által... és a végén akaratlanul ő is ezt fogja majd csinálni azokkal az emberekkel akiket majd tud befolyásolni. És ez nem jó... Mindenkinek meg van a joga hogy maga legyen. Inkább erre kéne koncentrálni az embereknek, nem arra, hogy hogyan irányítsanak másokat... tegyék tönkre akaratlanul is az életük egy részét... vagy netán az egészet. Én nem akarok ilyen lenni... nagyon nem. Úgy érzem, hogy nekem is meg van a jogom, hogy magamra tudjak koncentrálni... hogy ne azon kelljen agyalnom állandóan, hogy hogyan járhatnék egyesek kedvében. Bár én nem csinálom ezt... nekem nincs kedvem kitalálni mások gondolatát...! Én már beleuntam ebbe a mókuskerékbe. Akármit csinálok az soha nem elég, akkor meg nem teljesen mindegy.?! Így legalább boldog vagyok... a többi és a többiek nem érdekelnek. Igen... bunkó vagyok. Önző. Engem ez sem érdekel. Vannak emberek, akik miatt változnék, de pont ők fogadnak el olyannak amilyen vagyok és nem próbálnak befolyásolni. És ehhez mindenkinek joga van... nem is tudom, hogy hívják ezt... talán tisztelet.!