Ironikus ez az egész. Szarkasztika. Hülyének érzem magam. Naívnak. Becsapottnak. Hiszékenynek. Szánalmasnak...
Én soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen vak leszek. Hihetetlen. Rájönni, hogy valami, amiben hittél, amit igaznak tartottál és olyan jó volt, hogy megszámlálhatatlanul sokszor visszakívántad tulajdonképpen nem is létezett. Akkor még is hogy hihettem ennyire benne...? Nevetségesen naív vagyok.
Vicces... de nem is érdekel. Akkor, még régen valami olyan dolog tett boldoggá, ami nem is létezett, és most ez furcsa módon nem számít. A lényeg, hogy boldog voltam. Direkt naív akartam lenni, hogy egyszer végre elhiggyek valamit, és az a valami boldoggá tegyen, és sikerült.! Most, így visszagondolva már látom, hogy a naívság bizonyos esetekben egy nagyon pozitív dolog. A naív emberek sokkal többször érzik magukat boldognak. Mindenki a boldogságra törekszik, nem...? Nekem csak ez számít... Én nem kérek semmit és senkit. Nincs szükségem semmire és senkire csak a boldogságra.
A boldogságot is mindenki más hogy éri el. Más dolgok tesznek minket boldoggá. Engem boldoggá tesz a tenisz, de a legtöbb embert hidegen haggya. Téged boldoggá tesz a foci, engem teljes mértékben untat.
Most jöttem csak rá igazán, hogy tényleg minden relatív.! Ez az egész vicces szituáció, hogy mennyire élénken élt bennem valami, ami soha nem is létezett, és hogy ez most mennyire nem érdekel, nem bánt, csak ironikusnak érzem, ez döbbentett rá, hogy semmi nem létezik... csak az amiben hiszel. Te teszed valósággá azt, amit kigondolsz magadban. Amiben hiszel az a te valóságod... ami mindenkinek van. és ami mindenkinek más.
Nem jelenthetem ki biztosra, de most úgy érzem, hogy szeretsz... és én szeretlek. Ez viszont biztos. ezt érzem. ezt tudom. ezt nem sorolom a relatív kategóriába. Elhiszem, hogy szeretsz mert el akarom. Mert boldoggá tesz. Gondolkodás nélkül bevállalom azt a kockázatot, hogy majd fél év múlva megint kiderül pár bor után, hogy újra én vagyok fekete bárány a mesében... és remélem akkor ugyanazt fogom érezni mint most. hogy megérte. és lehet, hogy egy valótlan dolog miatt, de legalább én boldog voltam.! Egy boldog fekete bárány.! Úgy fogom gondolni, hogy megérte báránynak lenni. Mindenki döntse el, hogy melyik a fontosabb. A valóság vagy a boldogság...? Ez már megint relatív...:)
