én még mindig élek. szeretek. és mosolygok. melegem van és imádom a nyarat. élvezem, hogy minden más eddig, de eközben sok minden hiányzik.
várom már a szeptembert is. mi lesz akkor velem...? egyedül leszek majd? egyedül fogok felkellni hatoorakkor és az első dolog, ami eszembe fog jutni az az lesz, hogy nincsértelme felkellni, vagy az, hogy egy mosollyal arra gondolok, hogy dejó hogy itt létezek. és boldog leszek? szeretnek majd, azok akik most szeretnek? és én szeretni fogom őket? lesz bennem valami a mostani napokból? mosolyogva vagy sírva fogok visszaemlékezni? barna vagy fekete hajam lesz? esetleg vörös...? lesz megint orrpiercingem és meglesz majd a vonalkód tetoválásom? beleillek majd a nagy ablakok és ajtók, meg a mintás csempe közé? visszarakják akkora a stéget a kurcára? és mit fogok csinálni délutánonként? és kivel fogom csinálni? be kell majd stréberülnöm, mert nem lesz majd senkim? én szeretnék majd valakivel sétálni a ligetben délutánonként.
vettem egy denevérujjú felsőt. megfordítottam. összevarrtam az ujjait. és most miniruha.