Tavaszi Nagytakarítás. Hazaköltözés... vagyis vissza.
Durván durva érzések keveredtek bennem néhány tárgy megtalálása közben és nem egy deja vu-vel lettem gazdagabb. Megtaláltam egy bizonyos barackos pezsgőnek a papírját és tetejét, amivel még oktoober9.-én Gáborkával barátkoztunk össze a parkban. Nem dobtam ki. Megtaláltam egy felsőmet, ami még egy Decemberi éjszakán volt rajtam és azóta sem mostam ki, hanem csak úgy elvolt az egyik szekrényben. Tiszta cigi és kocsma szaga volt... egy darabig ültem felette aztán gondoltam egyet, lementem és beleraktam a mosógépbe. Megtaláltam azt a fényképet amit Gábor csinált rólam oktoober3.-án, kiretusálta,kinyomtatta és írt nekem a hátuljára. Ezt kiragasztottam a falra. Megtaláltam a sálamat, amiről azt hittem, hogy elhagytam az UV-ban, rögtön nevetnem kellett, mert ugye összenyálaztam a kabátod..., és erről a sálról még amúgy is sok minden eszembe jut. Egy torokfertőtlenítő cukorka papírjának a kidobása is kisebb nehézségekbe ütközött. Ezután jöttek a buszjegyek és bérletek, amikről csak úgy pattogtak be az agyamba a dolgok, de ettől függetlenül erős voltam és 2 kivételével mindtől megszabadultam. Ugyanennyi maradt a szeptember 1-je és február 1-je között írt levelekből is, amelyek közül néhányat fájt elolvasni. A naplózott beszélgetéseket már ne is említsem... bár azokból nem volt szívem szelektálni. A hideg zuhany egy kék alapon fehér pöttyös cipőfűző megtalálása volt, amit még nem magamnak vettem karácsony előtt... de sajnos a szekrényem egy mély zugában landolt és azóta nem is vettem onnan elő. Utólag nézve rohadt jól néz ki és már el is döntöttem, hogy melyik cipőmbe fogom elhasználni. A DORKÓMBA.!
