We are all mad here.

szeretem ezt a hullámvasutat. nem akarom kinőni ezt soha. azt akarom hogy ez mindig így maradjon. hogy az emberek akiket most szeretek. akiket most szerethetek mindig ilyen közel álljanak hozzám.azt akarom, hogy mindig ilyenek legyenek a napjaim. reggel úgy kelhessek fel, hogy nem tudom, hogy…

remélem... meg szeretnék. tudom azt soha. mert semmit nem tudhatsz. soha. a dolgok nem így működnek, egyszerűen semmi sem biztos. minden változik.rengeteg időnek el kellett telnie és még több dolognak kellett ahhoz történnie, hogy én ezt felfogjam. de már tudom, hogy az az egyetlen…

egyszer majd világos vörös hajam lesz. szeretnék olyat. egyszer majd 4-5 emberrel fogok egy lakást bérelni, akik mind különböző nemzetiségűek. egyszer majd elmegyek egy hosszú több hetes hajóútra. egyszer majd ott fogok ülni Londonban a TinmannHillen és fel nem kelek onnan, ameddig…

Ilyenkor nem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek. Ki vagyok égve. Nem látom értelmét semminek. Nem szeretek senkit. Ki akarok szállni.! Mindenből.! Mindent újra akarok kezdeni. Semmi sem tökéletesen jó ami most van. Szeretnék egy várat építeni.! Oda ahol nem ismerek senkit... és…

Engem nem érdekel, hogy ti, hogy teszitek magatoknak a dolgaitokat nehezebbé. Az meg még kevésbé, hogy hogyan találtok ki kifogásokat az ellen, hogy jól érezzétek magatokat. Tőlem sajnálhatjátok magatokat, hogy nektek milyen rossz, de ne várjátok, hogy én is beálljak a sorba. Én…