Egy álom az csak egy álom. de emlékeztethet téged a valóságra.
pontosabban elgondolkodtat azon, hogy mi a valóság és sok kérdést felvet. Mi valós körülöttünk.? Az egész szituációba csak te képzeled bele a szépet és jót, mert boldog akarsz lenni és ezért kerülöd a valóságot? Minden ott van a szemed elött, csak nem akarsz róla tudomást sem venni, mert fájna a kép ami a rózsaszín függöny miatt van? Lehetséges, hogy ez az egész nem csak a ködtől olyan hihetetlenül szép...?
egy idő után bennem egy másik probléma is felvetődik. hogyha elkezdem kutatni a mi a valóság kérdésre a választ, akkor az én szemszögemből az én érzéseimet is fel kell kutatni. Mit érzek én...? Azt érzem, amit régen? Egyáltalán mit éreztem régen? Soha nem próbálom meg leírni azt, amit érzek, egyszerűen csak érzem és nekem ez általában bőven elég. A baj az, hogy ez egy óriási zűrzavarhoz vezet bennem. Ezen változtatnom kell. Kezdem a mosttal.
szeretlek...? igen. ez elég...? nem tudom.megéri...? attól tartok,hogy nem. félek...? félek. őszinte vagyok...? túlságosan.
túl sok a kérdőjel. túl sok...! ebben az egyen biztos vagyok.
