Vannak olyan történések, amikről, amikor másnap reggel felkellsz azt hiszed, hogy csak egy álom volt. Elkezdesz gondolkodni aztán rájössz, hogy nem.! Ez megtörtént.! Ezek után elfog egy érzés. Elkezdesz mosolyogni. Megöleled a párnád, vagy a takaród. Ebben a negyvenfokban valószínű mégsem a takaród. Boldog vagy. Végigpörgeted magadban az eseményeket, megkeresed facebookon az írásos bizonyítékokat. százszázalékosan meggyőződsz róla, hogy valósak, és akkor még boldogabb vagy.
Dolgok, amik a világban olyan kicsinek tűnnek, de számomra mégis az egész világot jelentik.
Szerencsésnek érzem magam, hogy itt vagy velem... nekem. Szeretsz és énis szeretlek téged. Néha tűzön vízen... de akkor sem változik bennem ez az érzés. nem érzem, hogy elmúlik vagy gyengül. én még jobban szeretlek mint novemberben.
Én ezt tudom. Érzem. Biztos vagyok benne. Mások ezt nem tudhatják... de én igen.
szeretlek.
